Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

A fürdőkben szerzett tüdőbetegségek legtöbbször gondos anamnézisfelvétellel diagnosztizálhatók. Törekedni kell a betegségek megelőzésére, de ez nem a fürdők elkerülését, hanem a megfelelő higiénés szabályok betartását, a fürdők korrekt tisztítását jelenti. Terápiás célból a fürdők mel­lőzésén kívül adott esetben szóba jöhet oki terápia (pl. Mycobacterium avium intracellulare elleni kezelés) és kortikoszteroid is.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

A nyirokcsomó-nagyobbodás lehetséges okai között szerepelnek malignus folyamatok is a fertőzések, autoimmun betegségek, gyógyszerek és iatrogén tényezők mellett. Érdemes különbséget tenni lokalizált és generalizált el­térések között; előbbiek mögött sokszor a nyirokelvezetés helyi zavarát kell keresnünk, a generalizált limfadenopátia szisztémás betegséget jelez­het. A malignus folyamat kockázati tényezői a 40 év feletti kor, a férfi nem, a kaukázusi rasszhoz tartozás, az érintett nyirokcsomók szupraklavikuláris elhelyezkedése és a szisztémás tünetek. A szupraklavikuláris, popliteális és inguinális régióban a tapintható, az epitrochleáris régióban az 5 mm-nél nagyobb nyirokcsomókat tekintjük kórosnak.

A nyaki radikulopátia a nyaki ideggyökök összenyomatása vagy irritációja miatt fellépő felső végtagi fájdalom, melyhez nyaki fájdalom és motoros, szenzoros vagy reflexdeficit is társulhat. A kórállapot kiindulópontja gyak­ran a nyaki gerinc degeneratív megbetegedése. Jellegzetes vizsgálati lelet a nyak mozgatása által kiváltott fájdalom és izomgörcs. Képalkotó vizsgá­latra alapesetben nincs szükség. 

Összefoglalásunkban bemutatjuk a főbb reumatológiai kórképek tipikus szemészeti tüneteit. A szemészeti tünetek jobb megismerésével közelebb juthatunk a szisztémás gyulladásos betegségek pontos diagnózisához és megfelelő kezeléséhez.

A szisztémás vaszkulitiszek kezelése nagy kihívás. Főként a generalizált, sú­lyos állapotok azonnali kezelése elengedhetetlen, ettől függ a beteg sorsa, a szervi károsodás és a túlélés. Ilyenkor alapvető az immunszuppresszió. A kezelés függ a betegségtípustól. A kortikoszteroidok csaknem mindig első választást képeznek. 

A hiperkalcémia – a vér megemelkedett kalciumszintje – gyakori anyag­cserezavar, amely életveszélyessé is válhat. Összefoglaljuk, hogy milyen betegségek állhatnak a hiperkalcémia hátterében, melyek a leggyakoribb tünetek, s hogy mit tehetünk a megelőzés és a kalciumszint csökkentése érdekében.

A szívizom gyulladása életkorra való tekintet nélkül bármikor kialakulhat. Lefolyása változó: a betegség lehet tünetmentes, de esetenként sürgős­ségi és intenzív terápiás ellátást igényel. Az autoimmun, illetve a vírusos eredetű akut és krónikus miokarditisz terápiájára specifikus kezelési mód­szerek állnak rendelkezésre. Ezek alkalmazása előtt azonban el kell végezni a szívizom-biopsziát.

A neuromyelitis optica relapszusokban jelentkező, gerincvelő-gyulladás­sal (mielitisz) és látóideg-gyulladással (opticus-neuritisz) járó, autoimmun mechanizmussal létrejövő, kezelés nélkül súlyos, maradandó egészségká­rosodással járó vagy akár fatális kimenetelű kórkép. Megfelelő fenntartó kezelés mellett a betegség prognózisa jelentősen javítható.