A szabálytalan alvási mintázat időtartamának hosszabbodásával növekszik a középkorú és idősebb felnőttek 2-es típusú cukorbetegség kockázata.

A pszichiátria illetékességét képező mentális zavarokkal kapcsolatos tu­dományos evidenciáknak szükségszerűen meg kell jelenniük a diagnosz­tikus rendszerek újabb verzióiban. Kívánatos az is, hogy az egyidejűleg használatban lévő klasszifikációs rendszerek – közel – azonos koncepciók mentén definiáljanak pszichiátriai betegségeket. E két szempont érvénye­sülését illusztráljuk a következőkben a bipoláris hangulatzavar Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) 11. változatában megjelenő példáján keresztül.

Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

Új kutatási eredmények szerint középkorú vagy idősebb felnőtteknél az éjszakai, illetve a váltott műszakok negatívan befolyásolhatják a kognitív funkciót.

Az American Heart Association felmérése szerint ötből csak egy felnőtt kardiovaszkuláris állapota van rendben az USA-ban.

Egy most nyilvánosságra hozott vizsgálatban 12 hetes - kevés ómega-6-zsírsavat és sok ómega-3-zsírsavat tartalmazó- speciális diétával sikerült enyhíteni a bipoláris betegség tüneteit.

Rövid áttekintő tanulmányunkban bemutatjuk az I. és II. típusú bipoláris zavar, a mániás, depressziós és kevert epizódok tünettanát, valamint az unipoláris, illetve bipoláris zavar klinikai tulajdonságokon alapuló elkülöní­tését. Vázlatosan ismertetjük az affektív temperamentumok patoplasztikus hatását, valamint a bipoláris spektrum koncepciót, illetve az affektív epizó­dok farmakoterápiáját, pszichoedukációját és pszichoterápiáját.

A COVID-19 pandémia során világszerte az egyik legkiterjedtebb probléma az alvászavar, ami hosszú ideig tart és negatívan befolyásolja a fizikai, mentális, és érzelmi állapotot.

A metabolikus szindróma (MetS) több kardiometabolikus komponens (pl. hyperinsulinaemia, glükózintolerancia, dyslipidaemia, elhízás és magas vérnyomás) együttállásával jellemezhető kórállapot. A MetS diagnózisa a fentiek közül legalább három kritérium fennállása esetén mondható ki. A MetS prevalenciája világszerte emelkedik, és jelenleg a teljes felnőtt populáció körülbelül 20-25%-a elégíti ki a tünetegyüttes kritériumait. Ennek következményei számottevőek: metabolikus szindróma fennállásakor 1,5–2,5-szeresére emelkedik a szív- és érrendszeri események előfordulásának a kockázata, ennek minden egyéni és társadalmi terhével együtt.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.