A foszforilált tau217 vérben található mennyisége csaknem 20%-kal növelte a diagnosztikai pontosságot egy spanyol vizsgálat szerint.

Folyamatos oxigénellátással segíti a szövetek regenerációját az új fejlesztésű puha gél.

Átlagosan 35%-kal jobban fogytak azok a nők, akiknél hormonpótló terápia mellett alkalmazták a fogyasztószert.

A nyersen fogyasztott teljes zsírtartalmú sajtok és tejszínek jelentős mértékben csökkenthetik a demencia rizikóját.

Kedvező eredményeket mutatott a pszilocibin rövid távú alkalmazása terápiarezisztens obszesszív-kompulzív zavarban szenvedő betegeknél.

Már egy 10 perces intenzív mozgás is jelentős tumorellenes szignalizációt indít el a szervezetben.

Egyértelmű a mikro- és nanoműanyagok gyulladásfokozó hatása, ráadásul a szervezet más szerveiben is kimutatható a jelenlétük.

Az ADAPT-Sepsis vizsgálat eredményei szerint a prokalcitonin szintje a CRP-nél pontosabban jelezheti az antibiotikum-kezelés abbahagyásának lehetséges időpontját.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

A tiazid és tiazidszerű diuretikumok régóta a magasvérnyomás-betegség kezelésének alapját képezik, utóbbi csoport esetében pedig számos nagy klinikai vizsgálat igazolta morbiditást és mortalitást csökkentő hatásukat (ALLHAT, PATS, HYVET). Ugyanakkor a tiazid diuretikumok esetében ismer­tek a kedvezőtlen metabolikus hatások: többek között a hiperlipidémia, az inzulinrezisztencia, a hiperglikémia és az újonnan kialakuló diabétesz kockázatát növelhetik. Mivel a kedvezőtlen hatások dózisfüggő módon jelentkezhetnek, ezért az ilyen gyógyszereket elsősorban alacsony dózis­ban alkalmazzák.