A kortikoszteroidok ismert gyulladáscsökkentő hatásuk révén számos betegség esetén játszanak fontos stratégiai szerepet azok kezelésében, azon­ban hosszan tartó használatuk jelentős mellékhatásokat okozhat. Jelen cikk a szteroidkezelés mellett előforduló infekciókra való fogékonyságról, valamint a leggyakrabban kialakuló fertőző betegségekről kíván átfogó képet adni.

Egy újabb közlemény szerint a felnőttkori antibiotikum-rezisztens kórházi fertőzések többsége az orvosi eszközöktől származik és nem maguk a műtétek okozzák.

A teljesítőképesség fokozásának nem titkolt célja a koncentrálóképesség és nem utolsósorban a fizikai erő és izomtömeg növelése. Az egyéni telje­sítőképesség – koncentrálóképesség, fizikai erő – fokozása gyógyszerekkel vagy egyéb terápiás eszközökkel széles körben elterjedt és nem kockáza­tok nélküli eljárás. Ilyen célból sokszor minden kontroll nélkül juttatják a szervezetbe a terápiás dózis többszörösét, és az egészségkárosító hatás kiszámíthatatlan. A cikk nem az egyes izomnövelő készítmények élettani vagy terápiás hatásait kívánja összefoglalni, hanem a dopping célú felhasz­nálás mellékhatásaira fókuszál, érintve az egyre elterjedtebb táplálék- és étrend-kiegészítők ilyen irányú felhasználását.

Ebben a lapszámban ismét bőrgyógyászati vonatkozású blokk olvasható, olyan betegségekről, melyekről viszonylag ritkán esik szó. Sokan nem is tekintik ezeket igazán komoly orvosi problémáknak, jólle­het nagyon gyakoriak, a betegek életmi­nőségét erősen befolyásolják, és valóban nem beszélünk eleget róluk. Nincs ember, akinek a hajhullás, a körömágy különböző elváltozásai és az akne ne okoznának ki­sebb-nagyobb problémát élete során.

A normál bőrflóra bizonyos mikrobái olyan antimikrobiális peptideket termelnek, amelyek célzottan pusztítják el a Staphylococcus aureus baktériumokat anélkül, hogy a hasznos baktériumokat károsítanák.

A bőr- és lágyrészfertőzések között egyszerű és szövődményes (nekrotizáló vagy nem nekrotizáló), illetve gennyes és nem gennyes fertőzéseket kü­lönböztetünk meg. A közösségben szerzett fertőzéseket legtöbbször methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus vagy béta-hemolitikus Streptococcus okozza. A szövődményes fertőzések szisztémás gyulladásos reakció szindróma formájában jelenhetnek meg. 

A hidradenitis suppurativa (HS) vagy acne inversa az életminőséget je­lentősen rontó, súlyos egészségkárosodással járó krónikus, gyulladásos megbetegedés, elsősorban az axilla, a lágyékhajlat és az anogenitális régió érintettségével. A pubertás után jelentkezik, hosszú lefolyása során gya­kori fellángolások és kiterjedt hegesedés jellemzik. 

Az elmúlt néhány év molekuláris genetikai vizsgálatai meglepő eredményekre derítettek fényt. A vagina mikrobiomjának (VMB) nem várt komplexitását tárták fel a „mély” szekvenciaanalízisek. Egyes hipotézisek szerint a barrier sérülését követően a patogén baktérium transzlokációját gyulladásos folyamat kíséri, mely malignussá válhat. Ezért a hüvelyi ökoszisztéma bakteriális vaginózis (BV) és vaginitisz miatt felborult egyensúlyának helyreállítása érdekében kiterjedt kutatásokat folytatnak.

Bőrünk az egyik elsődleges védelmi vonal szervezetünk külvilággal szembeni integritásának fenntartásában. A bőr védelmi funkciójának biztosítását összetett szerkezet és funkció védi, melynek egyik igen lényeges eleme a bakteriális invázió elleni védelem. Nem meglepő módon a baktériumokkal szembeni védekezésben fontos szerepet játszik a bőr normálisnak tekintett bakteriális flórája, melynek pontosabb megismerése az utóbbi években, a molekuláris genetikai vizsgálatok fejlődésével vált lehetővé. A Humán Mikrobiom Projekt (HMP) keretében 2008 óta folyik szisztematikus kutatás az ember kültakarójának, testünk bőre és a hozzátartozó függelékszervek különböző régiókban normálisan előforduló, rezidens mikrobiális flórájának felmérésére. Az 5 évre tervezett vizsgálat célja volt a flóra feltérképezése mellett választ adni arra is, hogy a szervezetünkkel együttélő mikroorganizmusoknak milyen szerepük van szerveink, szervezetünk normális működésében. A vizsgálatok egyre inkább kiterjednek a különböző bőrbetegségekben található mikrobiomeltérések feltérképezésére is.¹

A kis sebek öblítésére, tisztítására, az antiszeptikumok használatára vagy mellőzésére, a sebek befedésére és szárazon tartására, a varratok és a szöveti kötőanyagok alkalmazására, az antibiotikumprofilaxis és a tetanuszoltás dilemmájára, a lokális sebkezelésre, valamint az orális és a parenterális antibiotikumkezelésre vonatkozó kérdések megbeszélésé­vel segíti a cikk a háziorvosokat és segítőtársaikat a kisebb, hétköznapi sebek szakszerű ellátásában.