A temporomandibuláris fájdalom és diszfunkció elsősorban a rágóizmokat és az állkapocsízületeket érintő multietiológiájú kórkép, melynek vezető tünete az arcfájdalom (lokális myalgia, myofasciális fájdalom, arthralgia, vagy ezek kombinációja), az állkapocs mozgástartományának megváltozá­sa és az ízületi hangjelenségek. A kórkép kezelésének alapelvei jelentősen megváltoztak az elmúlt évtizedek során. Összefoglalónkban a korszerű, betegközpontú, multidiszciplináris megközelítés szerinti terápiás lehető­ségeket mutatjuk be.

Nem feltétlenül előnyös, ha az orvos kizárólag a testsúly csökkentésére összpontosít, ennek hátrányai is jelentkezhetnek.

Az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF) súlyosbodásában komoly szerepet játszanak a légúti fertőzések, ám nem rendelkezünk átfogó adatokkal arról, hogy ki­alakulásuk kockázatát a jelenlegi terápiás módszerek hogyan befolyásolják. Egy friss szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a legtöbb IPF-kezelés nem volt hatással a légúti fertőzés rizikójának alakulására. A placebóhoz képest csak az everolimusz- és a trimetoprim/szulfametoxazol terápia nyo­mán csökkentek szignifikánsan a légúti fertőzések egyes vizsgálatokban, míg az antifibrotikus szerek hatása között nem volt lényeges különbség erre vonatkozóan.

Egy új tanulmány szerzői a szokásos három helyett öt lehetséges fenotípus-kategóriát javasolnak a húgyúti fertőzések (UTI) diagnosztizálására a klinikai kezelés javítása és a betegek igényeinek jobb kielégítése érdekében.

Az opioidhasználati zavar krónikus, relabáló kórállapot. Gyógyszeres keze­léssel növelhető a teljes remisszió esélye. A methadon és a buprenorphin opioidagonisták, melyek csökkentik a mortalitást, az opioidhasználatot, a HIV és a hepatitis C vírus transzmisszióját, miközben a terápiás retenciót javítják.

A Canadian Medical Association tagjai minden évben 20 POEM-et (patient-oriented evidence that matters, azaz betegorientált, releváns bizonyíték) minősítenek a mindennapi gyakorlat szempontjából különösen jelentős­nek. A 2017-es évben több mint 110 orvosi szaklap szisztematikus átte­kintése során 247 vizsgálat felelt meg a POEM kritériumainak. Cikkünk sorra veszi az ezek közül kiemelkedő, betegorientált családorvosi vizsgálati eredményeket.

Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegsé­gekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számá­ra is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizet­hetőnek kell lennie.

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek száma az életkorral me­redeken nő, gondozásuk és a szövődmények kezelése jelentős terhet ró a modern társadalmakra. Idős cukorbetegek gondozása során a glikémiás céltartomány, a kezelés meghatározása mindig egyénre szabott, függ a be­teg funkcionális és fizikális állapotától. 

A sclerosis multiplexben (SM-ben) szenvedő betegek kétharmada él fájdalommal, melyet közel egyharmaduk a betegség legsúlyosabb tüneteként említ.

A COPD-s betegek döntő hányada több krónikus betegségben szenved, azaz multimorbid. A COPD és a párhuzamosan kialakuló kórképek felte­hetőleg nem függetlenek egymástól. Rendkívül fontos tehát az együttál­lások és a háttérben zajló mechanizmusok feltárása, melyben a hálózati orvoslás eszköztára lehet segítségünkre. A multimorbiditás hátrányosan befolyásolja a COPD lefolyását, ellátása pedig a jelenleginél komplexebb megközelítést igényel.