Nem feltétlenül előnyös, ha az orvos kizárólag a testsúly csökkentésére összpontosít, ennek hátrányai is jelentkezhetnek.

Az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF) súlyosbodásában komoly szerepet játszanak a légúti fertőzések, ám nem rendelkezünk átfogó adatokkal arról, hogy ki­alakulásuk kockázatát a jelenlegi terápiás módszerek hogyan befolyásolják. Egy friss szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a legtöbb IPF-kezelés nem volt hatással a légúti fertőzés rizikójának alakulására. A placebóhoz képest csak az everolimusz- és a trimetoprim/szulfametoxazol terápia nyo­mán csökkentek szignifikánsan a légúti fertőzések egyes vizsgálatokban, míg az antifibrotikus szerek hatása között nem volt lényeges különbség erre vonatkozóan.

Egy új tanulmány szerzői a szokásos három helyett öt lehetséges fenotípus-kategóriát javasolnak a húgyúti fertőzések (UTI) diagnosztizálására a klinikai kezelés javítása és a betegek igényeinek jobb kielégítése érdekében.

Az opioidhasználati zavar krónikus, relabáló kórállapot. Gyógyszeres keze­léssel növelhető a teljes remisszió esélye. A methadon és a buprenorphin opioidagonisták, melyek csökkentik a mortalitást, az opioidhasználatot, a HIV és a hepatitis C vírus transzmisszióját, miközben a terápiás retenciót javítják.

A Canadian Medical Association tagjai minden évben 20 POEM-et (patient-oriented evidence that matters, azaz betegorientált, releváns bizonyíték) minősítenek a mindennapi gyakorlat szempontjából különösen jelentős­nek. A 2017-es évben több mint 110 orvosi szaklap szisztematikus átte­kintése során 247 vizsgálat felelt meg a POEM kritériumainak. Cikkünk sorra veszi az ezek közül kiemelkedő, betegorientált családorvosi vizsgálati eredményeket.

Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegsé­gekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számá­ra is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizet­hetőnek kell lennie.

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek száma az életkorral me­redeken nő, gondozásuk és a szövődmények kezelése jelentős terhet ró a modern társadalmakra. Idős cukorbetegek gondozása során a glikémiás céltartomány, a kezelés meghatározása mindig egyénre szabott, függ a be­teg funkcionális és fizikális állapotától. 

A sclerosis multiplexben (SM-ben) szenvedő betegek kétharmada él fájdalommal, melyet közel egyharmaduk a betegség legsúlyosabb tüneteként említ.

A COPD-s betegek döntő hányada több krónikus betegségben szenved, azaz multimorbid. A COPD és a párhuzamosan kialakuló kórképek felte­hetőleg nem függetlenek egymástól. Rendkívül fontos tehát az együttál­lások és a háttérben zajló mechanizmusok feltárása, melyben a hálózati orvoslás eszköztára lehet segítségünkre. A multimorbiditás hátrányosan befolyásolja a COPD lefolyását, ellátása pedig a jelenleginél komplexebb megközelítést igényel.

A 2-es típusú cukorbetegség hatásos kezelését számos tényező nehe­zíti, köztük az elégtelen glikémiás kontroll és az orális vagy injekciós antidiabetikumok mellékhatásai. Az empagliflozin önmagában vagy más szerekkel (köztük inzulinnal) alkotott kombináció részeként biztonságos, jól tolerálható és hatásos gyógyszer, melynek járulékos klinikai előnye, hogy csökkenti a testsúlyt és a vérnyomást.

Therapeutics and Clinical Risk Management, 2015. május