Az amerikai Mayo Klinika és a Medscape közös video-sorozatában Dr. Christopher V. DeSimone (kardiológus, a CV marketing orvosigazgatója) és a speciális téma szakértője, Prof. Dr. Sorin Pislaru (konzultáns orvosprofesszor, szintén Mayo Clinic, Rochester, Minnesota) beszélgetett a bioprosztetikus implantált szívbillentyű trombózisáról BVPT.

Az idős betegek szívinfarktusának ellátásával, sztatinkezelésével, malnutríciójának leküzdésével, transzkatéteres aortabillentyű-beültetésének (TAVI) javallatával és a TAVI utáni endocarditis megelőzésével kapcsolatos aktuális európai ajánlásokat tekinti át a cikk.

A demográfiai változásokkal párhuzamosan a szerzett szívbillentyű-be­tegségek jelentősége egyre nő. Gyógyszeres kezelés jelenleg nem áll ren­delkezésre, így a súlyos billentyűhibák kezelése műtéti úton, a billentyű helyreállításával vagy pótlásával történhet. Egyre gyakrabban alkalmaznak katéteres eljárásokat is. A cikk a felnőttkori szívbillentyű-betegségek miatt szükségessé váló műtétekkel kapcsolatos aktuális ajánlásokat mutatja be.

Szinte minden mikroorganizmus okozhat endokarditiszt, különösen az olyan Gram-pozitív baktériumok, mint a Streptococcusok, az Enterococcusok vagy a Staphylococcusok. Infektív endokarditisz akkor lép fel, amikor a kór­okozó bakteriémia következtében megtelepszik a szívbelhártyában. A szer­zők egy konkrét esetből kiindulva a betegség patogenezisét, diagnoszti­káját és terápiáját tekintik át.

A hipertrófiás kardiomiopátia a leggyakoribb monogénes kardiomiopátia. A hir­telen szívhalál elsődleges és másodlagos megelőzése, valamint a genetikai ta­nácsadás pontos diagnosztikát követel. Tünetekben megnyilvánuló lefolyás ese­tén a kezelés középpontjában a béta-blokkolók és a kalciumantagonisták állnak. Ugyancsak bevett kezelési mód a miektómia és a septum részeinek perkután al­koholos ablációja. Nehéz feladat az elsődleges megelőzés céljából implantálható kardioverter-defibrillátorral ellátandó betegek azonosítása. Ehhez az elterjedt koc­kázati tényezők mellett az új képalkotó eljárásokat is érdemes segítségül hívni.

Az előrehaladott szívelégtelenséghez társuló súlyos mitrális inszufficiencia sok esetben invazív kezelést igényelne, de a billentyű rekonstrukciója nem mindig megvalósítható, a billentyűpótlás kockázata nem mindig vállalható. Az eddigi sebészi terápiás lehetőségek az utóbbi években kiegészültek egy perkután el­járással. A cikk felvázolja ennek lényegét és lehetséges indikációs területét.

A coronaria-sztent beültetése utáni trombocitagátló kezelés a nemzetközi ajánlások szilárd bizonyítékokon nyugvó eleme. Nem eldöntött, hogy ha orális alvadásgátló kezelés is indokolt, hasznos-e a sztent beültetését követő azaz K-vitamin-antagonista, clopidogrel és acetil-szalicilsav együttes alkalmazása.

Főbb tézisek: A krónikus aortabillentyű-elégtelenség leggyakoribb oka degeneratív folyamat. Akut aortabillentyű-elégtelenség dissectio és endocarditis esetén fordul elő, és általában kifejezett klinikai tüneteket okoz. A NYHA-III/IV stádiumú elégtelenség egyértelmű műtéti indikációt jelent. Ugyancsak indokolt a műtét akkor, ha a NYHA-II stádiumú insufficientiát a bal kamra progrediáló dilatatiója, angina pectoris és az aorta ascendens dilatatiója kíséri. Az aortabillentyű pótlása csekély műtéti kockázattal jár akkor, ha jó az ejekciós frakció és nincsenek kísérő betegségek. A műtét időpontját nem csak a kardiális tényezők határozzák meg: azt a fennálló kísérő betegségek függvényében, személyre szólóan kell megválasztani. Manapság az aortabillentyű pótlását extrakorporális keringés mellett nagy technikai biztonsággal végzik. Az utóbbi 30 évben nemcsak a műtéti technika és a billentyűpótlás minősége, hanem a perioperatív intenzív ellátás is fokozatosan javult. Ez a műtéti indikáció kiterjesztéséhez vezetett, különösen az életkor tekintetében. A konzervatív kezelés nyújtotta előnyöket a messzemenő műtéti lehetőségekkel kell szembeállítani. Egyes esetekben különösen fontos a konzervatív kezelés időtartamát és a műtéti beavatkozás tervezését oly módon összehangolni, hogy a műtétre a lehető legjobbkor kerülhessen sor. Az aortabillentyű-elégtelenség az a vitium, amelynek műtéti és konzervatív kezelését időben megfelelően tervezni különösen nehéz. Ebben az öszszefoglaló közleményben az irodalmi ismeretek alapján igyekszünk meghatározni a műtét optimális időpontját.