A molekulárisan célzott, daganatellenes biológiai terápiák száma rohamosan növekszik, a klasszikus citosztatikumokhoz képest antineoplasztikus effekti­vitásuk szelektívebb, és számos, szokatlan nem kívánt hatásuk lehet; többek között immunrendszeri elváltozásokat, endokrinopátiákat és cukorbetegséget okozhatnak. A biológiai hatóanyagok mintegy harmadát érintő diabetogén effektust időben fel kell ismerni, mivel a normoglikémia fenntartása az aktív onkoterápia hatékonyságának és a beteg jó életminőségének is feltétele. A cél­zott antineoplasztikumok használatának terjedése várhatóan új kihívásokat teremt, a specifikus mellékhatások hatékonyabb menedzseléséhez feltétle­nül ajánlott az onkológusok, diabetológusok és az endokrinológusok szoros együttműködése és az onkodiabetológiai szemléletmód elsajátítása.

Magyarországon 2022 óta kijelölt centrumokban elérhető a neuroendokrin tumorok radioligand terápiája. Az irányelvek, szisztémás terápiás lehetősé­gek áttekintésével szeretnénk segítséget adni a 177Lu-DOTATATE-kezelés indikációjának meghatározásához.

Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

A PETRA klinikai vizsgálatban a szaruparib hatóanyag jobbnak bizonyult az olaparibnál szolid tumorok kezelésében.

A gyógyszeres terápiák kardiovaszkuláris mellékhatásai jelentős hatást gyako­rolnak bírnak a betegek morbiditására és mortalitására. Jelen cikk áttekintést nyújt a kardiotoxikus mellékhatásokkal járó fontos gyógyszercsoportokról, valamint összefoglalja a diagnosztika és a terápia alapelveit. A kardiális mellék­hatások jellemzőinek alapos megismerésével javíthatunk a betegek kezelésén.

A felnőttkori gliómák elsősorban lokálisan agresszív be­tegségnek tekinthetők, így a kezelésükben is elsődlegesek a lokális terápiás modalitások, azaz a műtét és a sugárterápia. Azonban ezen kezelési formák sokszor nem kellő terápiás effektusa, a gyakori kiújulások miatt régi igény a gliómák ellátásában a hatékony gyógyszerterápiás algoritmusok igazolása. A gyógyszeres kezelések hőskorában a különböző kemoterápiás kombinációk és az alternatív adagolási utak voltak a mértékadók, majd húsz éve került a mindennapos gyakorlatba a mai napig leghatékonyabb „antiglióma” gyógy­szer, a temozolomid (önmagában, sugárkezeléssel, vagy más kombinációkban). Emellett az elmúlt két évtizedben a glió­mák ellátásában is megjelentek a predikción alapuló célzott terápiák, elsősorban az érújraképződést gátlók (a VEGFR inhibitorai) adásával, és már látszanak ígéretes eredmények a legújabb kori daganatellenes szerek, az immunterápia alkalmazásával is. Az egyre ígéretesebb gyógyszerterápiás kutatások és klinikai eredményesség mellett azonban még mindig elmondható, hogy a gliómák mind elsődleges, mind salvage ellátásában a leghatékonyabb eljárás a lokális ke­zelési modalitások és a szisztémás kezelések betegségre szabott optimális kombinációja, a képalkotó diagnosztika mindig megfelelő értékelése, és a beteg individualizált álta­lános orvosi ellátása. Magy Onkol 68:67-75, 2024

A jelenlegi daganatellenes terápiák sikertelensége, a gyógyszer- rezisztencia kialakulása számos daganat kezelésében okoz problémákat. Az előbbiek hátterében gyakran állhatnak jelátviteli hálózatok aktivitásváltozásai, köztük az onkogén mutációk következményeként megjelenő PI3K/Akt/mTOR hiperaktivitás. Közleményünkben összefoglaljuk az elmúlt évtizedekben feltárt, a legtöbb daganat esetében mára ismertté vált mTOR (mechanistic target of rapamycin) szabályozási zavarainak daganatbiológiai jelentőségét. Saját kutatási eredményeinkkel összefüggésben bemutatjuk az mTOR-kináz két, felépítésében, szabályozó mechanizmusaiban és inhibitorérzékenységében is különböző komplexének (mTORC1 és mTORC2) aktivitáskülönbségeit, szerepeit és vizsgálatának lehetőségeit. Kiemeljük a megismert genetikai változások, köztük a RICTOR-amplifikáció és az ezzel összefüggő mTORC2-hiperktivitást célzó terápiák tervezését érintő jelentőségét is. Azon betegek esetében, ahol mTOR-gátló kezelések alkalmazása felmerül, az mTOR-aktivitási profil vizsgálatát javasoljuk, mivel mTORC2-hiperaktivitás esetében a jelenlegi első generációs mTOR-gátlók (rapamicin és analógjai) hatása elmaradhat. Reményt keltő azonban, hogy új gátlószer és kombinációs kezelések fázisvizsgálatai folynak számos előrehaladott stádiumú, molekuláris markerek segítségével szelektálható betegcsoportban.

A tumoragnosztikus terápiák specifikus genomiális változásokat céloznak meg függetlenül a daganat lokalizációjától és szövettani altípusától. A neurotrofikus tropomiozin-receptor- tirozinkináz (NTRK) génfúziók jelentős drivergéncélpontok gyermek- és felnőttkori daganatokban egyaránt. Az első generációs TRK-inhibitorok a tropomiozin-receptor-tirozinkináz fúziós fehérjék szelektív gátlásával gyors, hatékony és tartós daganatellenes hatást nyújtanak kedvező mellékhatásprofil mellett. Az esetismertetés során lágyrészszarkómában szenvedő fiatal felnőtt nőbeteg esetét mutatjuk be, akinél a többszörösen recidiváló alsó végtagi daganat 3 év után disszeminálódott, az alkalmazott szisztémás kezelések azonban érdemi terápiás választ nem mutattak. Molekuláris diagnosztikai vizsgálattal egy nagyon ritka driver onkológiai célpont, a neurotrofikus tropomiozin-receptor-tirozinkináz 3 gént érintő transzlokáció igazolódott. Kényelmes és biztonságos TRK-gátló larotrektinibterápiát alkalmaztunk jó effektivitással, kiváló életminőség mellett. A larotrektinib volt az első és egyetlen szisztémás terápia, melyre ez az áttétes lágyrészdaganat reagált

Az immunrendszer daganatellenes működése, a daganatok és az immun­rendszer kapcsolata, a daganatok eliminálása az immunrendszer által hosszú éveken át az orvosi, biológiai kutatások perifériájára szorult. Az immunrendszer komplex, bonyolult működése csak a múlt század végén végzett alapkutatások sora után nyert értelmezést.