Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

Az interstitialis cystitis az életminőséget jelentős mértékben rontó, kezelés nélkül progresszív lefolyású, nőket és férfiakat egyaránt érintő betegség. Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a betegség előfordulásáról, patogenetikai hátteréről, klinikai formáiról, azok jellegzetes tüneteiről és a potenciális társuló kórképekről. Ezt követően részletesen ismerteti a jelenleg elfogadott diagnosztikus protokollt, valamint az oki és tüneti kezelés lehetséges módozatait, kihangsúlyozva az interdiszciplináris együttműködés jelentőségét a kórkép felismerésében és kezelésében.

Az allergiás rhinitis, illetve a kezelésében alkalmazott antihisztaminok ese­tében gondot jelenthet a gyógyszer álmosságot, általános fáradtságérzést és figyelemzavart okozó hatása, melynek különösen nagy magasságokban, a légi forgalomban és/vagy bármely veszélyes munkakörben dolgozók esetében van nagy jelentősége. A szerzők földfelszínen, illetve szimulált 4000 méteres magasságnak megfelelő körülmények között hasonlították össze a cetirizin és a bilasztin hatását a rövid távú memóriára, a megosztott figyelem képességére és a monotóniatűrésre.

Expert Opin Drug Safety, 2018. szeptember

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2019 októberében az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

A neuromyelitis optica (NMO) spektrum betegségek (SD) a központi idegrendszeri demielinizációs betegségek bővülő csoportjához tartoznak, amelyekben a látóideg és a gerincvelő mellett az agy és ritkán az izmok is érintettek lehetnek. Az NMOSD típusos agyi léziói azokon a területeken jelennek meg, ahol a célantigén, az AQP4, nagy mennyiségben található meg. A betegségek spektrumának bővülésével fontosabbá válik az egyre specifikusabb AQP4 antitest kimutatása. A szerzők áttekintik az elmúlt évtized eredményeit és ismertetik az újabb immunterápiás lehetőségeket is.

Az allergiás rinitisz kezelésében a nemzetközi és hazai irányelvek sze­rint egyaránt a második generációs orális antihisztaminok, a nazális antihisztaminok, a nazális szteroidok, illetve az utóbbi kettő kombinációja (a monoterápiák ismert elégtelensége esetén) jelentik a terápiás ajánlás bázisát. A legújabb, pár éve megjelent kombinációs orrspray, a Dymista áttörést jelentett a rinitiszes betegek életminőségének javulásában.

A tanulmány célja az volt, hogy 1-szer 20 mg bilastin szedatív, kognitív mel­lékhatásának lehetőségét vizsgálja repülési körülmények között. A második generációs antihisztamin bilastin korábban napi 40 mg dózisig nem mutatott szedatív mellékhatást, és nem rontotta a pszichomotoros teljesítményt, el­lentétben az első generációs hidroxizinnel.

Aerospace Medicine Human Perdormance, 2016. július

Az allergiás rinitisz rosszabb alvásminőséggel, nappali fáradékonysággal, romló kognitív funkcióval jár együtt, mindez a járművezetési képesség romlásában is jelentkezhet.

Expert Opin Drug Saf. 2016, 15: 89–98.

A fizikai (indukálható) urticaria (IndU) a krónikus urticaria (CU, chronic urticaria) egyik alcsoportja; jellemzője, hogy a bőrléziók fizikai stimulus (pl. hideg, meleg, nyomás, vibráció, napfény, víz, fizikai terhelés) hatására jelennek meg. A fizikai triggerhatások ugyanakkor angiooedema megjelenését is provokálhatják. A különböző fizikai urticariás tünetegyüttesek patomechanizmusa máig nem tisztázott pontosan. A diagnosztika alapját az anamnézisfelvétel és a fizikális vizsgálat, illetve a fizikai urticaria több típusában a specifikus bőrprovokációs tesztek képezik. A kezelés célja a tünetek enyhítése, emellett törekedni kell a kiváltó hatás azonosítására és elkerülésére.

Egy 65 éves nő azért fordul orvoshoz, mert 3 hónapja eritémás bőrkiütéseket észlel a törzsén és végtagjain, melyek nagysága és száma lassan növekszik. A foltok viszketnek, a difenhidramin és a cetirizin nem enyhítette a tünete­ket. A viszketés zavarja a beteget az alvásban. A közeli kórelőzményben be­tegség, állatokkal történt kontaktus, utazás, testsúlyvesztés, láz vagy vérzés nem szerepel.