A szívritmuszavar gyakori jelenség, és akut helyzetben kihívást jelenthet a kezelőorvos számára. A cikkben bemutatjuk az akár az életet is fenyege­tő bradycard és tachycard szívritmuszavarokat és kezelésüket, valamint gyakorlati tanácsokat adunk a kórismézésükhöz.

Ritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívverés üteme szabálytalanná válik. Ritmuszavarok esetén a szívverések percenkénti száma a normális 60–100-nál több vagy kevesebb, illetve megváltozik a szabályos ritmus, a szívmű­ködés ciklusai szabálytalanul követik egymást. Ebben a tájékoztatóban a szív kamráinak ritmuszavaraival foglalkozunk.

A beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) a kamrai tachycardiák és a kamrafibrilláció kezelésének, a hirtelen szívhalál megelőzésének alap­vető eszköze. Az ICD megfelelő alkalmazásával a leginkább érintett beteg­csoportban, a középkorú, ischaemiás szívbetegségben szenvedő férfiak körében nemcsak életeket és életéveket mentünk meg, hanem jelentős nemzetgazdasági haszon is keletkezik a tapasztalt munkaerő munkaképességének megtartásával.

A mindennapi munkánk során folyamatosan alkalmazunk olyan készítmé­nyeket, melyek a QT-intervallum megnyújtását okozhatják. Amellett, hogy ez nem gyakori mellékhatás, egyre több gyógyszer, közöttük a célzott rák­ellenes szerek kapcsán derült ki, hogy megnyújthatják a QT-intervallumot, így szükségessé válhat e mellékhatás részletesebb áttekintése. Jelen dol­gozat célja a QT-megnyúlással kapcsolatos ismeretek összefoglalása, kü­lönös tekintettel a daganatos betegekre, mivel megfelelő körültekintéssel ez az állapot elkerülhető, korán felismerhető, kezelhető. Szem előtt kell tartani azt is, hogy mivel a malignitás általában jelentős morbiditással és mortalitással jár, a célzott terápiák hatékonyságából származó előnyök meghaladják a veszélyes kamrai ritmuszavarok kockázatát.

A European Society of Cardiology kamrai ritmuszavarokkal és a hirtelen szívhalál megelőzésével foglalkozó 2015-ös irányelveinek a 2006-os ajánlá­sokhoz képest számos új eleme van, a genetikai diagnosztikától a szubkután és a hordozható kardioverter defibrillátorokig.

A tudatzavarok kialakulásának számos ártalmatlan oka van, de lehetnek a háttérben az életet veszélyeztető okok is. Utóbbiak közé tartozhatnak a szívritmuszavarok, amelyek gyakran akut coronaria-szindrómát követően alakulnak ki. A cikk ismerteti a tudatzavarral járó kardiológiai rendelle­nességek legfontosabb differenciáldiagnosztikai kérdéseit, és gyakorlati útmutatóul is szolgál.

Az USA-ban a vízbe fúlás az 1–4 éves kisgyermekek leggyakoribb baleseti haláloka. Ha az aspirált folyadék hosszú ideig jelen van a légutakban, az a tüdő működési zavarához, hipoxiához, neurológiai és kardiális rendelle­nességekhez, végül halálhoz vezet. Az American Heart Association javított Utstein-féle sémája és kezelési útmutatói fontosak az ápolás, intézkedés és prognózis szempontjából. Mivel a vízbe fúlást követő szívritmuszavarokat döntően a hipoxia okozza, az újraélesztés rendje a légutakat és a légzést helyezi előtérbe a kompressziók megkezdése előtt. A legjobb kezelés a meg­előzés: úszó- és vízbiztonsági leckék, a medencék elkerítése, az alkoholfo­gyasztás kerülése vízi tevékenység előtt és alatt.

A hirtelen, váratlan szívhalál legtöbbször kamrafibrillációval kezdődik, és defibrillátor alkalmazásával a beteg újraéleszthető, de ilyenkor a speciális pacemaker (ICD) beültetése kötelező. Ez költséges beavatkozás, és a mellényként viselhető defibrillátor jelezheti, szükség van-e ICD beoperálására.

Az agyrázkódás gyakori következménye a koponyasérüléseknek, a szívrázkódás sokkalta ritkább és általában sportolás során történő baleset. 

A szívhalál leggyakoribb oka a kamrafibrilláció, mely beültetett defibrillátor-pacemaker (ICD) segítségével kezelhető. Mindenki, akinek dobog a szíve, bármikor  hirtelen befejezeti életét, ha kamrafibrillációt kap, de egy új laboratóriumi vérvizsgálat alkalmasnak tűnik arra, hogy ennek az esélyét megjósolja és a halál ICD beültetésével megelőzhető.