A norvég populáción végzett HUNT vizsgálat szerint a betegség gyakoribb, mint korábban gondoltuk.

A mitokondriumok működését befolyásolják az új hatóanyagok, hogy a szervezet több kalóriát égethessen.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

Új irányt adhat a mielinhüvely regenerációját célzó kutatásoknak a CEMIP-nek elnevezett enzim működésének szabályozása.

Az idegsejtek károsodását, pusztulását okozó ferroptózis elleni eljárás a demencia elterjedtebb típusaiban is alkalmazható lehet.

Három már meglévő gyógyszerről is feltételezhető, hogy jó eséllyel hatásos lehet az Alzheimer-kór kezelésében.

Az RNS-splicing folyamat hibája okozza a tau-fibrillumok megjelenését a betegség során - ebben pedig döntő szerepe van a NAD⁺ mennyiségének.

A több tényezőt figyelembe vevő modell 10 éves időszakra és teljes élettartamra is képes meghatározni az Alzheimer-kórral összefüggő memória- és kognitív funkciók károsodásának rizikóját.

A korábbi, folyamatos átmenet hipotézise megdőlt, egy új vizsgálat szerint az alvás egy jól meghatározható átbillenési pont után kezdődik.

Mind ALS-ben mind FTD-ben közös jellegzetesség a neuronok túlzott tüzelése, amelyre a TDP-43 szerepének feltárása adta meg a választ.