A cukorbetegek egyötödének van valamilyen cukorbetegség okozta szemé­szeti szövődménye. Cukorbetegek körében legalább az évenként elvégzett szemészeti ellenőrzésekkel és a diabeteses retinopathia megfelelő időben való kezelésével a cukorbetegség szövődményeként kialakuló látásromlás és vakság megelőzhető.

Egy most nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint 1-es típusú cukorbetegségben az elégtelen glükózkontroll fokozza az évtizedekkel később fellépő szövődmények kockázatát.

Egyértelmű, hogy a 2-­es típusú diabétesz szorosan összekapcsolódik a magas morbiditási és mortalitási aránnyal. A diabétesz utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett prevalenciája az ellátó rendszerekre is óriási terhet ró. 

Bevezetés
Az egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) Global Report on Diabetes című dokumentuma szerint a cukorbetegek száma az 1980-­ban regisztrált 108 millióról 2014­re 422 millióra emelkedett, és ez idő alatt a felnőtt populációban a globális prevalencia 4,7%­ról 8,5%-­ra növekedett. A cukorbetegség legfontosabb és legaggasztóbb szövődményei a szívet, az érrendszert, a szemet, a vesét és az idegrendszert érintik, és újabban a diabéteszt összefüggésbe hozzák bizonyos ráktípusok, a kognitív zavar és a depresszió gyakoribb előfordulásával is. 

A prediabétesz olyan, magas diabéteszkockázattal járó állapotot jelöl, amelyet a normálisnál magasabb, de a cukorbetegségre még nem diagnosztikus glykaemiás paraméterek jellemeznek. A prediabétesz a 2­-es típusú diabétesz kialakulásának fokozott kockázatával járó állapot.¹ 

Az FDA 2019. május 13-án engedélyezte a diabéteszes retinopátia kezelésére szolgáló Eylea (aflibercept) injekciót.

Kettes típusú diabetes mellitusban (T2DM) nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szerveket védeni kell a hyperglykaemia kapcsán megemelkedő vércukorszint kedvezőtlen hatásaitól. A tartósan fennálló hyperglykaemiás állapot egyik eleme az inkretin hormonok (GLP-1 és GIP) hiánya. A GLP-1 és GIP peptidhormonok, melyek részt vesznek a glükózhomeosztázis élettani szabályozásában. Ezeket a hormonokat a gasztrointesztinális rendszer termeli étkezést követően, és feladatuk az inzulinszekréció glükózdependens serkentése.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) története során először engedélyezett mesterséges intelligenciát használó alkalmazást.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) egyik leggyakoribb szövődménye a diabéteszes perifériás neuropathia (DPN), mely a T2DM betegek akár 50%-ánál is jelen lehet. A T2DM-hez társuló DPN kialakulásában a hyperglykaemiát tekintik a legfontosabb patofiziológiai tényezőnek. A kutatások azonban kimutatták, hogy a DPN-t mutató betegek egy része még szigorú vércukorkontroll mellett is rosszabb állapotban van, ami arra utal, hogy a krónikus hyperglykaemián kívül más faktorok is közrehathatnak a T2DM-et kísérő DPN létrejöttéhez és progressziójához.

A diabetes mellitus (DM) az egyik leggyakoribb nem fertőző betegség, melynek emelkedő prevalenciája jelentős negatív hatást gyakorol az egészségügyi ellátó rendszerekre világszerte. Az International Diabetes Federation adatai szerint a DM világszerte 382 millió személyt érintett 2013-ban, mely 2035-re várhatóan 592 millióra emelkedik. Európában a felnőtt populáció körülbelül 8,5%-át diagnosztizálják cukorbetegséggel, az országos prevalenciaarányok 2,4% és csaknem 15% között változnak. A DM-nek társadalmi kihatásai is kedvezőtlenek, mivel a betegség súlyos komorbiditásokkal és szövődményekkel jár együtt. Több vizsgálat szerint a cukorbetegek 90–95%-a 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) szenved, és a T2DM incidenciája a populáció öregedésével együtt folyamatosan emelkedik.