A nyelőcső refluxbetegség (GERD) az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai kórkép. Az alábbiakban a legújabb nemzetközi szakmai irányelvek alapján áttekintjük a GERD diagnózisával és kezelésével kapcsolatos legfontosabb gyakorlati szempontokat, amelyek jól hasznosíthatók az alapellátásban tevékenykedő háziorvosok számára.

A Phathom Pharmaceuticals Inc. megkezdte a vonoprazán vizsgálati hatóanyaggal folytatott PHALCON-EE fázis III klinikai vizsgálatot erozív refluxbetegség és gyomorégés kezelésére.

A gastrooesophagealis reflux betegség esetében használt Montreal-de­finíció szerint a betegség diagnózisa minden olyan esetben felállítható, melyben a jellegzetes tünetek fennállnak, és a beteg arról számol be, hogy azok zavarják mindennapi életében – függetlenül a tünetek fennállásának időtartamától. Egy másik besorolás alapját az képezi, ha a diagnosztikai vizsgálatok a gyomortartalom visszajutását igazolják a nyelőcső felé, illetve jellegzetes vagy nem jellegzetes tünetegyüttes és/vagy szövődmények megléte bizonyítható.

 Gastroenterol Rev, 2018. március

A nyelőcsőreflux betegség (GERD) 2006-os montreali klasszifikációja alap­vetően tünetorientált szemléletet tükröz. Az elmúlt években a gyakorlat lényegében igazolta a montreali konszenzus létjogosultságát és klinikai alkalmazhatóságát, de a diagnosztika és a kezelés terén új szempontok is felmerültek, amelyeket a mindennapi gyakorlatban figyelembe kell venni.

A szisztémás szklerózis változatos megjelenésű szisztémás autoimmun be­tegség, melynek kezelésében és kimenetelében alapvető a betegség időben történő felismerése, a belszervi érintettségekre utaló elváltozások szűrése és ezek kialakulása esetén a korai, gyakran immunszuppressziót igénylő terápia indítása, mely a folyamat progresszióját lassíthatja, esetleg meg is állíthatja.

A székrekedés (hetente háromnál kevesebb bélmozgás) kockázati tényezői: női nem, idősebb kor, inaktivitás, alacsony kalóriabevitel, alacsony rosttartalmú étrend, alacsony jövedelem és iskolázottság, sok gyógyszer fogyasztása.

A járóbeteg-ellátásban és a sürgősségi osztályokon a mellkasi fájdalom az egyik leggyakoribb akut panasz. A betegek izgatottsága, félelme lehet az instabilitás jele, de kritikus állapot előhírnöke is. 

Főbb tézisek: 1. A bizonyítottan gastrooesophagealis reflux betegségben (GORB) szenvedő betegek 20–30%-a a savgátló terápia mellett is tapasztal refluxos tüneteket. Mai ismereteink szerint a terápiarezisztens GORB legvalószínűbb oka a nem savas, illetve gyengén savas reflux, amit tartós pH-méréssel nem lehet felismerni. 2. Jelenleg csak kombinált, tartós pH- és impedanciaméréssel lehet megbízhatóan és objektív módon diagnosztizálni a nem savas, illetve gyengén savas refluxot. 3. A terápiás lehetőségek ma még korlátozottak, általánosan elfogadott módszerek nincsenek. Elsősorban gyógyszeres, másodsorban endoszkópos és sebészeti módszerek jönnek számítása. Agastrooesophagealis reflux betegség (GORB) igen gyakori kórállapot. A becslések szerint a nyugati országok lakosságának 20–40%-a legalább hetente egyszer átéli a típusos refluxtüneteket: a gyomorégést és a savas regurgitációt. A refluxbetegek életminősége jelentősen romlik, kezelésre van szükségük. Hatásuk és jó tolerálhatóságuk miatt a protonpumpagátlók (PPI) jelentik a refluxbetegség nemzetközileg elfogadott, standard terápiáját. Számos vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a protonpumpagátlók hatásosabbak, mint a savközömbösítő szerek, a gyomorürülést serkentő prokinetikumok vagy a H2-receptor-antagonisták.