Az óriássejtes arteritis – régi nevén Horton-féle betegség vagy temporalis arteritis – az 50 év feletti populáció leggyakoribb vasculitise. Granulomatózus gyulladás, mely a nagy és közepesen nagy artériákat érinti, azok akut vagy krónikus károsodásához vezet. Az idősebb életkorral való jól ismert társulás mellett más tényezők, így a major hisztokompatibilitási komplex geneti­kai variánsai, különösen a HLA DRB1 0404 is hozzájárulnak az óriássejtes arteritis (GCA) kialakulásához.

A Wilson-kór a genetikai betegségek között egy viszonylag gyakori, kezelés nélkül fatális kórkép, azonban az időben megkezdett terápia segítségével az esetek nagy részében a hepatológiai, illetve neuropszichiátriai tünetek progressziója megállítható, sokszor tünetmentes állapot érhető el. Ebben a közleményben kiemelünk néhány fontos gyakorlati kérdést. Röviden összefoglaljuk a gyakorlati és orvostörténeti szempontból lényeges állo­másokat is.

Az ötvenes évek lelkes – és ígéretes – szakmai vizsgálódásai után a klas­szikus pszichedelikumok a hatvanas években kikerültek az utcára, és kö­zel négy évtizedig ott is maradtak. A kétezres évek elején megindult ún. „pszichedelikus reneszánsz” eleinte az illegális használatot érintette, de hamarosan neves egyetemek és kutatóhelyek újra vizsgálataik fókuszába helyezték ezeket az ellentmondásos vegyületeket. A közlemény röviden áttekinti a pszichedelikumok történetét, hatásmechanizmusát és terápiás lehetőségeit.

A csípő-keresztcsonti vagy sacroiliacalis ízület diszfunkciója a deréktáji fájdalom gyakori kiváltó oka, azonban pontos diagnózisa nem könnyű feladat. A konzervatív kezelés egy multimodális programból áll, amely ma­gában foglalja a betegoktatást, valamint a medenceöv stabilizálását célzott nyújtással és manuálterápiával kombinálja. A stabilizáló övek szülést köve­tő alkalmazása is hasznos lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a tünetek konzervatív kezeléssel nem javulnak, előnyösek lehetnek az intervenciós kezelési lehetőségek.

Németországban 2021 októbere óta minden 35 éven felüli egészségbizto­sított személy az egészségügyi állapotfelmérés keretében egy alkalommal igénybe veheti a hepatitis B-t és a hepatitis C-t kimutató laboratóriumi teszteket, akkor is, ha nem tartozik egyik veszélyeztetett csoportba sem. Komoly hozzájárulás ez e fertőzések (és életveszélyes következményeik) felszámolásához. Az Egyesült Államokban a Centers for Disease Control and Prevention 2020 áprilisától tette lehetővé minden 18 éven felüli lakos egy­szeri HCV-szűrését, és hasonló ajánlást dolgoz ki az általános HBV-szűrésre is. Az általános szűrésre – a HBV elleni védőoltással kombinálva – Német­országban is szükség van ahhoz, hogy 2030-ra elérhető legyen a WHO által a vírushepatitisek felszámolása terén kitűzött cél.

A fázis 3 vizsgálat eredményei alapján a szolubilis/monomer béta-amyloidot megkötő monoklonális antitest, a solanezumab nem hatékonyabb a placebónál a preklinikai Alzheimer kór progressziójának lassításában.

A GLP-1 analógok az Obesity című szaklapban megjelent tanulmány szerzői szerint segíthetnek a természetes rákellenes védekezés helyreállításában.

Az Egyesült Királyság Biobankjából származó adatok szerint a cukorbetegség időtartama és a szívelégtelenség kialakulásának valószínűsége szoros összefüggést mutat.

A méhnyakdaganatok műtéti kezelése összetett, a nőgyógyász sebész számára is gyakran fejtörést okozó problémakör. A műtét korábbi névadója, Ernst Wertheim nevéhez fűződik, aki több mint száz évvel ezelőtt végezte az első radikális hasi méheltávolítást, amely azóta számos módosításon ment keresztül. Napjainkban a betegek csaknem 50%-ánál korai stádiumban kerül sor a diagnosztizálásra, amikor a betegség még a méhnyakra lokalizálódik, és az 5 éves túlélés több mint 90%. Ebben a betegcsoportban az elsődleges kezelési mód a sebészi kezelés, amely a petefészkek megőrzése és a sebészeti technika révén a hosszú távú életminőség tekintetében is jó megoldás. Az esetek többségében, ahol a fertilitás megőrzése nem merül fel, a méh radikális eltávolítása és a nyirokcsomók eltávolítása jelenti a műtét alapját. Mindkét beavatkozás tekintetében számos változás történt az elmúlt évtizedekben, ezek részletes bemutatása és a kezelés megtervezésének a leírása a tanulmány fő célja.

Egy új predikciós modell segítheti a klinikust az idős korú, demens betegek várható élettartamának meghatározásában, a páciens kora, neme, dohányzási szokásai, krónikus betegségei, testtömeg indexe (BMI) és fizikai állapota alapján.