BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Androgén alopecia eseteiben férfiaknál a trombocitában gazdag plazma­injekciók hatékonyabban növelik a haj sűrűségét, mint az általános kezelés (A erősségű ajánlás: véletlen besorolásos kontrollos vizsgálatok [randomized controlled trial, RCT] és kohorszvizsgálatok három metaanalízise). A trombocitában gazdag plazmainjekciók férfiaknál ugyancsak hatékonyabbak, mint a minoxidil, az 5-α-reduktáz-inhibitorok és a bimatoprost, de nem hatéko­nyabbak az kis intenzitású („lágy”) lézerterápiánál. (A erősségű ajánlás: RCT-k hálózati metaanalízise.) A trombocitában gazdag plazmainjekciók esetében csekély a súlyos nemkívánatos események kockázata. (A erősségű ajánlás: RCT-k és kohorszvizsgálatok metaanalízise). A trombocitában gazdag plaz­mát indikáción kívüli kezelésnek kell tekinteni, mivel az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága (Food and Drug Administration, FDA) nem hagyta jóvá az androgén alopecia kezelésére.

Egy új meta-analízis szerint a férfiak androgén alopeciájának kezelésére a rendelkezésre álló lehetőségek közül az „off label” dutasterid a leghatékonyabb.

A hirsutismus a férfias típusú, férfiakra jellemző testterületeken megjelenő fokozott szőrnövekedés nők esetében. Sokszor rejtve marad, a betegek nem orvoshoz fordulnak, hanem különböző kozmetikai eljárások használatában keresik a megoldást. A hirsutismus súlyosságát a módosított Ferriman– Gallwey-pontrendszer alapján értékelhetjük. Figyelmeztető jele lehet számos androgéntermelő daganatnak. Kezelése háromlépcsős elv szerint működik: mechanikai szőrtelenítés, a petefészek androgéntermelésének gátlása, valamint antiandrogének használata. A kezeléstől kozmetikai és pszichés eredmény is várható.

Egy közelmúltban zajlott nagy esetszámú genetikai  kutatás szerint a korai kopaszodás nem csak számos betegséggel, hanem az alacsony testmagassággal is összefüggést mutat.

Egy 63 éves férfi gyengeség és szédülés miatt került a sürgősségi osztályra. Coronaria-betegsége 42 éves kora óta ismert volt, mikor is myocardialis infarctuson esett át. Később még három infarctusa és két coronaria bypass műtétje volt. Pangásos szívelégtelenség alakult ki, és többször fordult elő paroxizmális pitvari flattern, fibrilláció, gyakori dekompenzálódással. Kapott enalaprilt, furosemidet, warfarint, amiodaront (23200 mg/nap), kálium-kloridot, digoxint (0,0625 mg/nap), simvastatint, hidroklorotiazidot és finasteridet. Orvosa nemrég a lassú pulzus miatt az amiodaron dózisának csökkentését javasolta; a beteg azonban tévedésből emelte az adagot. A sovány, dyspnoés férfi pulzusszáma 27/perc, ritmusos, vérnyomása 82/30 Hgmm, légzésszáma 12/perc, hőmérséklete 37,3 °C, oxigénszaturációja – 2 l/perc sebességű oxigénbelélegeztetés mellett – 100% volt. Centrális vénás nyomása mérsékelten emelkedett, de tüdeje tiszta volt, és boka-oedemát sem lehetett észlelni. A szívcsúcs felett 4/6-os szisztolés zörej volt hallható. A mellkasröntgenen közepes fokú cardiomegalia mutatkozott; a tüdőmezők tiszták voltak. Laboratóriumi leletei a kórházi felvételkor: SeNa: 138 mEq/l, SeK: 5,2 mEq/l, SeCl: 92 mEq/l, CO2: 21 mEq/l, BUN: 44 mmol/l, szérumkreatinin: 740 mmol/l, hematokrit: 0,36. Korábban BUN- és kreatininszintje 24,9 mmol/l, illetve 106 mmol/l volt. EKG-ja alább látható.