Az őrszemnyirokcsomó-biopsziát 1997-ben kezdtük el al­kalmazni emlőrákok staging vizsgálataként a kecskeméti megyei kórházban. Axilláris blokkdisszekció a validáció alatt mindig kiegészítette az őrszemnyirokcsomók eltávolítását, majd csak áttétes őrszemnyirokcsomók esetén, a későb­biekben csak makrometasztázisos esetekben, végül több mint két makroáttétes őrszemnyirokcsomó esetén történt, illetve neoadjuváns kezelést követően reziduális nodális betegség jelenlétében. A technika is változott: vitális kék festékjelölés után (kombinált) radioizotópos, fluoreszcens, illetve radarlokalizációs jelölés is helyet kapott az eljárások között. Az őrszemnyirokcsomók szövettani vizsgálata ezzel párhuzamosan módosult: 1. a nagyon részletes, minimális érintettséget is magas arányban azonosító feldolgozástól a makrometasztázisok azonosítását, illetve kizárását célzó korlátozottabb feldolgozás felé; 2. az immunhisztokémia álta­lános felhasználásától a szelektív esetekben való felhaszná­lásáig; és 3. az intraoperatív lenyomatcitológia makroáttétek minél szélesebb körű kimutatására történő adaptációjától annak egyre limitáltabb felhasználásáig. A közleményben a változások leírása mellett ezek hátterét, racionalitását is vázoljuk. A bevezetés óta folyamatosan változó sebészi eljárások és szövettani vizsgálatok a jövőben is módosulhat­nak további gyakorlati megfontolások alapján.

Magy Onkol 70:227-237, 2026

Új fejlesztésű polimerek és nanotechnológia tette lehetővé olyan mikroszkopikus kúpok kifejlesztését, amelyek csapdázni képesek a vérben keringő tumorsejteket.

Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

A mitokondriális DNS sérülései gyors, megbízható biomarkernek tűnnek a Parkinson-kór súlyosságának megállapításában.

Az újgenerációs szekvenálás sok gén egyidejű elemzésére alkalmas, modern diagnosztikai módszer, amellyel mind a csíravonalban jelen lévő mutáci­ók, mind a daganatsejtek szomatikus mutációi jobban követhetők. Szé­lesebb körű alkalmazása rávilágít az egyéni genetikai variabilitás tényle­ges mértékére. Fontos szerephez jutott például a daganatos betegségek, a neurodegeneratív és a neuromuszkuláris betegségek vizsgálatában, további fontos indikációs területei a farmakogenetika és a noninvazív prenatális diagnosztika. A rohamosan bővülő genetikai információk bir­tokában ideje módosítanunk a genetikai tanácsadás irányát.

A molekuláris diagnosztika eszköztára változatos és sok esetben egy kér­désre több technológiai megközelítéssel is lehet válaszolni. Az első kérdés mindig a klinikai esetek szükséglete, azaz mire szeretnének az adott szi­tuációval kapcsolatban a klinikusok választ kapni, milyen érzékenységgel és milyen variációkra, mennyi időn belül. A diagnosztikai szakemberek ezeknek az igényeknek megfelelően választják ki, állítják be és alkalmaz­zák a módszereket. A legfontosabb, hogy az eredmény megbízható, tehát minőségbiztosított legyen, a klinikai döntési szituációban ott legyen, ér­telmezéssel, interpretációval egészüljön ki és elegendő legyen a döntés meghozatalához, ezen túl legyen lehetőség az eredményekkel az eset ös­szefüggésében konzultálni.

A pulzoximetria általánosan alkalmazott noninvazív monitorizálási tech­nika a kritikus vagy potenciálisan fenyegetett állapotú betegek oxigenizációjának (egész pontosan az artériás vér oxigenizált hemoglobin ará­nyának, azaz szaturációjának) monitorozására. Az oxigenizáció zavarának gyors felismerése gyorsabb terápiát tesz lehetővé, ezzel javítva a páciensek gyógyulási, csökkentve a súlyos komplikációk kialakulásának esélyét.

Mesterséges intelligencia programok segítségével megjósolható az időskori macula-degeneráció lefolyása.

A méhnyakrák teljeskörűen tisztázott patomechanizmusa, az orvosi tech­nológia fejlődése és a valós idejű egészségnevelés globalizációja elérhető közelségbe hozta a betegség eradikációjának lehetőségét. Az invazív esetek előfordulási gyakorisága a populációs szintű prevenció hiányosságainak mérőszáma. A korai esetek műtéttel gyógyíthatók, akár a fertilitás meg­őrzésével is.

A hematológiai kórképek diagnosztikájának két alapvető módszere a vér alakos elemeinek morfológiai vizsgálata és az áramlási citometriával vég­zett immunfenotipizálás. Utóbbi az 1980-as években vált a rutineljárások részévé, azóta egyre szélesebb körben alkalmazzák. A cikk összefoglalja az áramlási citometria indikációit és alkalmazásának korlátait.