A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb, nőket érin­tő endokrinológiai, metabolikus kórkép a reprodukciós korban. Sokáig a velejáró menstruációs zavarok és meddőség miatt foglalkoztak vele, de az utóbbi évtizedekben, jobban megismerve a kórkép patofiziológiáját, egyre inkább előtérbe kerül a belgyógyászati szövődmények megelőzése/ kezelése.

Az in vitro fertilizáció napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő orvosi területe, amelynek 2017-ig több mint 7 millió újszülött köszönheti az éle­tét. Elengedhetetlen, hogy egyre újabb és újabb technológiákat alkalmaz­zunk, amelyek lehetővé teszik a meddő párok számára a lehető legjobb minőségű ellátást és a legmagasabb terhességi rátát.

Melegebb átlaghőmérsékleten élő kismamákban gyakrabban fordul elő a terhességi cukorbetegség.

A terhesség alatti peszticid, perfluor-alkil és poliklórozott bifenil expozíció nem növeli a csökkent glükóz tolerancia és a terhességi diabétesz kockázatát.

A császármetszések arányának emelkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik. A közlemény összefoglalja az indikációs területek elmúlt évtizedek­ben bekövetkezett változásainak okait, elemzi a feleslegesen végzett mű­tétek megelőzésének szükséges és lehetséges módjait.

Azokban a gesztációs diabéteszes nőkben, akik szülés után konzisztensen és folyamatosan szoptatják gyermeküket, felére csökken a 2 éven belül kialakuló 2-es típusú diabétesz kockázata.

Az ipari országokban a gesztációs diabétesz (GDM) az egyik leggyakoribb terhességi szövődmény. Ez az inzulinrezisztenciával járó állapot az esetek mintegy felében 10 éven belül manifeszt, többnyire 2-es típusú cukorbetegségbe megy át. 

Az apa kövérsége az autizmus spektrum zavar független kockázati tényezője – közölték elsőként a Pediatrics-ban. E kapcsolat tovább vizsgálandó genetikai és epigenetikai módszerekkel.

Egy a Diabetes Care című lapban megjelent tanulmány szerint a terhességi diabétesz kockázata közel hétszer nagyobb azoknál a túlsúlyos nőknél, akik terhesség előtt levett vérmintájában alacsony adiponektinszinteket mértek.