A TIGIT-PD-L1 immunellenőrzőpont-gátló kombinált blokádja sikeresnek mutatkozott állati modellszervezetekben, hamarosan remélhetőleg megkezdődhetnek a klinikai vizsgálatok.

Normális sejtműködés során a sejtek aszparagint termelnek, míg a leu­kémiás sejtek nagy része erre nem képes. Ezért az akut limfoblasztos leu­kémiában szenvedő gyermekeknek a kemoterápia mellé gyakorta adnak L-aszparaginázt a szabad szérumaszparagin-szint csökkentésére. Ez az aszparagindepléció, a leukémiás sejtek „kiéheztetése” azok pusztulását eredményezi.

A gyermekkorban jelentkező rosszindulatú daganatos megbetegedések eltérnek a felnőttkorban kialakuló daganatoktól. A felnőttdaganatokkal összehasonlítva a gyermekekben előforduló szövettani entitások igen eltérőek, valamint a gyermekek esetében a gyógyulási esélyek jobbak, mint a felnőtteknél. A gyermekkori lágyrészdaganatok előfordulása ritkább, mint a leggyakoribb gyermekkori malignitásoké (leukémia és központi idegrendszeri daganatok), azonban ismeretük, felismerésük nélkülözhetetlen a kezelés minél előbbi megkezdése miatt. A megfelelő kezelés – kemoterápia, sugárterápia, sebészet, egyes esetekben célzott kezelés – késlekedése szomatikus károsodáshoz, funkcióromláshoz vezethet. Vizsgálatunkban retrospektív módon a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinika onkológiai osztályán 2000. január 1. és 2016. november 30. között diagnosztizált 90 lágyrésztumoros gyermek adatait gyűjtöttük össze és elemeztük. Eredményeink jól korrelálnak a nemzetközi adatokkal. Magy Onkol 62:222–229, 2018

Kulcsszavak: gyermekonkológia, lágyrészszarkóma, rabdomioszarkóma, műtét, kemoterápia, sugárkezelés, túlélés

A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat megalakulása, 1971 óta működteti a gyermekkori daganatos betegségek hazai nyilvántartását végző Országos Gyermektumor Regisztert (OGYR). Történelmileg kiemelendő, hogy alapításával Magyarország messze megelőzte korát, hiszen Európában harmadik országos gyermekonkológiai regiszterként jött létre.

A legalább egy szívműtétet igénylő veleszületett szívrendellenességben szenvedő gyermekek szülei között nagyobbak a mentális problémák, ezen belül leginkább a poszttraumás stressz betegség, valamint a szorongás és depresszió kockázata.

A gyermekkori malignus megbetegedések gyógyíthatósága az utóbbi évtizedekben megsokszorozódott, ám e jó eredmény csak akkor érhető el, ha időben történik felismerésük, és a házi gyermekorvosok kezelésre a kellő gyakorlattal bíró gyermekonkológiai központokba irányítják a gyermekeket.

Sokatmondó adatanyagot közöltek amerikai kutatók a gyermekkori rák túlélőinek második, az emésztőrendszert érintő daganatos megbetegedéseiről. A jelentős többletkockázat a szűrővizsgálatok korai indítása mellett szól, még a radioterápiában nem részesült betegek esetében is.

Tanulmányunk célja a gyermekkori osteosarcoma hosszú távú kimenetelének és prognosztikai tényezőinek felmérése volt. A II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán 1988 és 2006 között diagnosztizált 122 osteosarcomás gyermek (65 fiú, 57 lány, átlagéletkor 13,8±3,6 év) kórlapját néztük át, akiket műtéttel és polikemoterápiával kezeltünk. Vizsgáltuk az általános- (OS) és eseménymentes túlélést (EFS). Elemeztük az eredményeket a betegség kiterjedése, az életkor, a nem, a műtét típusa, a lokalizáció, diagnózis ideje, a szövettani altípus és a kemoterápiára adott válasz szerint. Az 5 éves OS 68%, az 5 éves EFS 61,5% volt. A metasztázis nélküli betegcsoport OS-e 79%, míg korai metasztázis esetén az OS 17% volt. Nem volt szignifikáns különbség az amputáción (n=30) és a végtagmegtartó műtéten átesett betegek túlélése között (n=82), míg radikális műtét nélkül minden beteget elveszítettünk. Nem volt prognosztikai jelentősége a betegek nemének és a tumor szövettani besorolásának. A végtagi tumorban szenvedő betegek túlélése szignifikánsan jobbnak bizonyult, mint törzsi lokalizáció esetén (p=0,013). A neoadjuváns kemoterápiára adott rossz szövettani válasz (túlélő tumorsejtek aránya >10%) alacsonyabb túléléssel járt (p=0,018). A 14 évnél fiatalabb betegek esetén az EFS magasabb volt, mint 14 évnél idősebbek esetén (p=0,008). Eredményeink azt mutatják, hogy a fiatalabb életkorban végtagmegtartó műtéttel és kemoterápiával kezelt, végtagra lokalizálódott, áttét nélküli osteosarcomás betegek túlélési esélyei kiválóak. Magyar Onkológia 56:30–37, 2012

Kulcsszavak: osteosarcoma, gyermekonkológia, kemoterápia, prognózis, túlélés

Senki ne legyen kishitű, már volt olyan történelmi pillanat, mikor a gyermekgyógyász szakma összefogott és képes volt arra, hogy saját árnyékán túllépve, az egyéni érdekeket félresöpörve egy kiegyensúlyozott, megalapozott szakmai koncepciót tegyen le a politika asztalára.

Az Egyesült Államokban évente több mint 12 ezer betegnél kórisméznek rosszindulatú daganatot 20 éves kora előtt. A gyermekkori daganatos betegségek kezelése terén tett előrelépéseknek köszönhetően 80%-ra nőtt e betegek ötéves túlélése.