Újabb figyelmeztetés a gyermekkori rák túlélőinek

Az Annals of Internal Medicine 2012. június 5-ei számában jelent meg Tara O. Henderson (Chicagói Egyetem, Gyermekkori Rák Túlélői Központ) és munkatársai dolgozata a gyermek- vagy serdülőkorban sikeres daganatellenes kezeléseken átesett betegek második, gasztrointesztinális daganatos betegségeinek előfordulásáról. Eddig is voltak szórványos adatok arról, hogy ebben a betegcsoportban gyakrabban és fiatalabb korban lépnek fel emésztőrendszeri daganatok, mint az általános népességben, de ez az első nagyszabású vizsgálat, amelyik a gyermekonkológiai kórképek széles skáláján részletes adatokkal támasztotta alá a fokozott veszélyeztetettségre vonatkozó elképzeléseket.

Az amerikai gyermekonkológusok több mint 14 000 olyan beteg kórtörténetét tekintették át, akit sikerült 21 éves kor előtt (1970 és 1986 között) diagnosztizált Hodgkin-limfómából, non-Hodgkin-limfómából, neuroblasztómából, lágyszöveti szarkómából, Wilms-tumorból vagy csontrákból kigyógyítani. A középértékben közel 23 éves (5,5 éves–30,2 éves) követési idő alatt a cikk megírásának időpontjáig 45-en betegedtek meg gasztrointesztinális daganatos betegségben. Az újonnan kialakuló, az emésztőrendszert érintő daganat kockázata ebben a betegcsoportban 4,6-szeres volt az általános népességhez viszonyítva. A kolorektális rák standardizált incidenciahányadosára 4,2-et kaptak. A kolorektális rák szempontjából különösen veszélyeztetettek voltak a gyermekkori daganatos betegségük kezelése során hasi sugárkezelésen átesett betegek (több mint 11-szeres incidencia), de szignifikáns volt a többletkockázat a hasi irradiációban nem részesült betegek csoportjában is (2,4-szeres incidencia). A hasi besugárzáson kívül a nagy dózisú prokarbazin (relatív kockázat: 3,2) és a platinát tartalmazó gyógyszerek (cisplatin) alkalmazása (relatív kockázat: 7,6) bizonyult a későbbi gasztrointesztinális daganatos betegség független kockázati tényezőjének.

„A terápiás lehetőségek bővülésének köszönhetően a gyermek- vagy serdülőkori daganatos betegségből kigyógyított betegek csoportja egyre növekvő populációt jelent – nyilatkozta a kutatás vezetője. – A régebben majdnem biztosan végzetes betegségekből kigyógyult betegek közül sokan jócskán benne vannak már a felnőttkorban. Sajnos úgy tűnik, a korábbi kemo- vagy radioterápia – talán az eleve meglevő fokozott rákhajlammal együtt – kedvező körülményeket teremt az újabb daganatos betegség kialakulásához.

A vizsgálat résztvevőinek első daganatos betegségét átlagosan 13,9 éves korban diagnosztizálták, a második (gasztrointesztinális) daganatot pedig átlagosan 33,5 éves korban, de volt olyan beteg, akinek a második daganata már 5,5 évvel az első daganatos betegség diagnosztizálása után megjelent. Henderson hangsúlyozza, hogy a kohorsz még viszonylag fiatal, nem érte el azt az életkort, amikor a gasztrointesztinális daganatok gyakorisága a legnagyobb. A most közölt morbiditási adatok csupán a jéghegy csúcsát jelentik, a kohorsz öregedésével az emésztőrendszeri daganatok kumulatív incidenciájának növekedésére lehet számítani.

Henderson és munkatársai szerint föl sem merülhet, hogy az esetleges késői szövődmények veszélye miatt megkérdőjelezzék a gyermekkori rák kezelésében bevált és mással jelenleg nem helyettesíthető eljárások létjogosultságát. Gyakorlati következtetésük nem a terápiás protokollokra, hanem a szűrővizsgálatok tervezésére vonatkozik. Úgy vélik, speciális irányelveket kell összeállítani e betegcsoport emésztőrendszeri daganatainak szűrővizsgálatára. Az eredmények amellett szólnak, hogy a gyermekkori daganatos betegségek túlélői esetében a kolorektális rák szűrővizsgálatát 10 évvel a hasi sugárkezelés után, de legkésőbb 35 éves korban meg kell kezdeni és ötévenként ismételni kell, mert ez a kolorektális rákok korábbi detektálását és a túlélési ráta javulását vonhatná maga után. A szűrés megkezdésével semmiképpen sem szabad megvárni az általános ajánlásokban megjelölt alsó korhatárt, az 50 éves kort!