Az osteosarcoma kezelésének eredményei gyermekkorban – hazai adatok

Tanulmányunk célja a gyermekkori osteosarcoma hosszú távú kimenetelének és prognosztikai tényezőinek felmérése volt. A II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán 1988 és 2006 között diagnosztizált 122 osteosarcomás gyermek (65 fiú, 57 lány, átlagéletkor 13,8±3,6 év) kórlapját néztük át, akiket műtéttel és polikemoterápiával kezeltünk. Vizsgáltuk az általános- (OS) és eseménymentes túlélést (EFS). Elemeztük az eredményeket a betegség kiterjedése, az életkor, a nem, a műtét típusa, a lokalizáció, diagnózis ideje, a szövettani altípus és a kemoterápiára adott válasz szerint. Az 5 éves OS 68%, az 5 éves EFS 61,5% volt. A metasztázis nélküli betegcsoport OS-e 79%, míg korai metasztázis esetén az OS 17% volt. Nem volt szignifikáns különbség az amputáción (n=30) és a végtagmegtartó műtéten átesett betegek túlélése között (n=82), míg radikális műtét nélkül minden beteget elveszítettünk. Nem volt prognosztikai jelentősége a betegek nemének és a tumor szövettani besorolásának. A végtagi tumorban szenvedő betegek túlélése szignifikánsan jobbnak bizonyult, mint törzsi lokalizáció esetén (p=0,013). A neoadjuváns kemoterápiára adott rossz szövettani válasz (túlélő tumorsejtek aránya >10%) alacsonyabb túléléssel járt (p=0,018). A 14 évnél fiatalabb betegek esetén az EFS magasabb volt, mint 14 évnél idősebbek esetén (p=0,008). Eredményeink azt mutatják, hogy a fiatalabb életkorban végtagmegtartó műtéttel és kemoterápiával kezelt, végtagra lokalizálódott, áttét nélküli osteosarcomás betegek túlélési esélyei kiválóak. Magyar Onkológia 56:30–37, 2012

Kulcsszavak: osteosarcoma, gyermekonkológia, kemoterápia, prognózis, túlélés