A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

Egy 3D testszkennert és egy mobilapplikációt fejlesztettek ki a metabolikus szindróma súlyosságának mérésére.

A COPD egy lassan progrediáló tüdőbetegség, amelyet a krónikus légáramlás korlátozás, obstrukció jellemez. Tudományos kutatások egyre inkább azt bizonyítják, hogy az étrend minősége befolyásolja a COPD progresszióját és hatással van a betegek tüdőfunkció romlására. Figyelembe véve a COPD egyre növekvő terhét, fontos hangsúlyt fektetni az étrend minőségére, mint olyan tényezőre, amely befolyásolja a betegség kimenetelét. Az egészségtelen „nyugati típusú étrend” bizonyítottan kapcsolódik a COPD tüdőfunkció gyorsabb hanyatlásához. Ugyanakkor a gyümölcs, zöldség, étkezési rostok, C- és E-vitamin, polifenolok és β-karotin fogyasztása alacsonyabb COPD kockázattal társul, míg a feldolgozott húskészítmények fogyasztása magasabb COPD kockázattal jár. Az D-vitamin-pótlás esetében erős bizonyíték van arra, hogy kedvező hatással van a tüdőfunkcióra.

A nőkhöz képest a férfiaknál szorosabb összefüggés mutatható ki a demencia kockázata és a hasi zsír térfogata között.

Az elhízás bizonyos típusaiban csökkenhet az agyi szürkeállomány mennyisége, melynek nyomán emelkedett a demencia és stroke kockázata. A kognitív állapot között most feltárt összefüggéseinek ismeretében az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a túlsúly és elhízás ellen.

A hasi elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának járványsze­rű növekedését észleljük napjainkban. A szénhidrát-anyagcsere 7% alatti HbA_1c célértékre történő kezelésével a mikrovaszkuláris szövődmények kockázata csökkenthető, de a kardiovaszkuláris szövődmények kockázatá­ban nem látunk hasonló csökkenést. A diabeteses cardiopathia részeként diabeteses betegeknél gyakoribb a pitvarfibrilláció előfordulása. Ennek patofiziológiai hátterével, a terápia sajátosságaival foglalkozik a cikk.

A haskörfogat növekedése és a derék-csípő hányados magas értéke a szívbetegségek nagyobb kockázatát jelzi - különösen nőkben.

Az obezitás a nyugati társadalmakban az öt legsúlyosabb egészségügyi teher egyi­ke. Jelentősen növeli a metabolikus, a kardiovaszkuláris, az ortopédiai, a pszichés és egyéb morbiditási kockázatot. 

Az anyagcsere-betegségek az intermedier anyagcsere számtalan enzimreakciója közül gyakran májbeli reakciókat érintenek, és az általuk okozott szervkárosodás sokszor a májban jelentkezik.