Az interstitialis cystitis az életminőséget jelentős mértékben rontó, kezelés nélkül progresszív lefolyású, nőket és férfiakat egyaránt érintő betegség. Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a betegség előfordulásáról, patogenetikai hátteréről, klinikai formáiról, azok jellegzetes tüneteiről és a potenciális társuló kórképekről. Ezt követően részletesen ismerteti a jelenleg elfogadott diagnosztikus protokollt, valamint az oki és tüneti kezelés lehetséges módozatait, kihangsúlyozva az interdiszciplináris együttműködés jelentőségét a kórkép felismerésében és kezelésében.

Az Európai Gyógyszerügynökség javasolja a hiperaktív hólyagszindróma kezelésére vibegron forgalomba hozatali engedélyének megadását.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2020 decemberében az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

A fázis III EMPOWUR klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta a hiperaktív hólyag szindróma kezelésére szolgáló vibegron hatóanyagú készítményt.

Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos demielinizáció és a neurodegeneráció a központi idegrendszer fehér­ és szürkeállományának károsodását okozza, melynek következtében sokféle tünet alakulhat ki, köztük kognitív deficittünetek is.

Az akaratlan vizeletvesztés gyakori, mindkét nemet, de főként az 50 év fe­letti nőket érintő probléma, mely lehet késztetéses (hirtelen ingerek mellett megjelenő), terheléses (hasi nyomásemelkedés által kiváltott), vagy a ket­tő kombinációja, azaz kevert típusú. A betegek közül viszonylag kevesen kérnek segítséget, inkább együtt élnek a problémával. A panasz kivizsgá­lása és első vonalbeli kezelése már az alapellátásban megkezdhető, ezért szükséges, hogy a betegekkel rendszeresen érintkező orvos rákérdezzen a vizelettartási panaszokra a fokozottan érintett populációkban, hogy – egyszerű, jelentős financiális terhet nem jelentő kivizsgálás után – maga is útbaigazítást adhasson a vizeletvesztés miatt akár depresszióssá, szociálisan izolálttá váló betegeknek.

Az idős betegek jelentős részénél agykérgi eredetű „késztetéses” (urgencia-) inkontinencia alakul ki, és ez nem kapcsolódik mindig primer demenciához. Fordítva, a dementálódó betegek inkontinenciájának szinte mindig van innervációs komponense. A Parkinson-kór, a Parkinson-plusz szindrómák sui generis tünete az inkontinencia. Az időskori inkontinencia vagy retenció miatt végzett műtétek tervezésekor tehát fontos mérlegelni a neurológiai eredet lehetőségét. Szomatikus vagy diszimmun neuropátiákban hólyag­ürítési zavar kialakulása extrém atípia, azonban autonóm neuropátiában (ami diabéteszben jellemző) kialakulhat vizeletretenció.

A női inkontinencia átlagos prevalenciáját különböző nemzetközi statisztikák 4,6 és 58,5%, között adják meg, de előfordulási gyakorisága kórházakban, illetve idősotthonokban ennél sokkal nagyobb is lehet (22−90%). Az Egyesült Államokban különböző felmérések szerint akár 40 millió embert is érinthet a betegség, és az orvoshoz forduló betegek 44%-ának van ilyen jellegű problémája. A hiperaktív hólyag szindróma prevalenciája európai és egyesült államokbeli vizsgálatok alapján átlagosan 16% körüli értékben adható meg, és a betegek körülbelül 37%-ának inkontinens panasza is van.

A húgyhólyag és a bél funkcionálisan egymással összefüggő szervek, mivel egymás közelében helyezkednek el, beidegzésük hasonló, és – bár funkciójuk különböző – számos strukturális hasonlóságot mutatnak.