A minimálisan invazív technika, azaz a laparoszkópia a technológiai fejlesz­tések és a műtéttechnikai tapasztalat növekedésével mára a bélsebészet szinte minden területén az elsődlegesen választandó műtéti megoldássá nőtte ki magát. Összefoglaljuk az idáig vezető főbb mérföldköveket, vala­mint a minőségi bélsebészet jelen és jövőbeli kihívásait.

Különböző okok és patológiai folyamatok vezethetnek vastagbélnyálkahár­tya-gyulladáshoz, a colitisek kialakulásához. A klinikai tünetek (székelési zavarok, gyakran hasmenés, véres széklet, alhasi görcsös jellegű fájdal­mak, tenesmus) egyértelműen a vastagbélre terelik a gyanút, ugyanak­kor a kolonoszkópos lelet a perdöntő, ahol a makroszkópos kép mellett a szövettani vizsgálat, valamint a bakteriológiai és székletvírus-vizsgálatok segítenek a diagnózis megfogalmazásában.

Súlyos, a beteget életveszélybe sodró sav-bázis eltéréssel járó kórképpel minden gyakorló orvos találkozhat. A belgyógyászati anyagcsere-rendel­lenességek, intenzív terápiás ellátást igénylő betegségek mellett sebészeti beavatkozások, mérgezések, kardiológiai és pulmonológiai kórképek szö­vődményeként is kialakulhat ilyen állapot. Azonnali felismerése és szaksze­rű ellátása nélkülözhetetlen napjaink orvosi tevékenysége során.

A cikk a vastagbélműtétek során képzett stoma kimeneti nyílás obstrukcióját és annak rizikófaktorait tárgyalja.

A citoreduktív műtét során végzett hipertermiás intraperitoneális kemoterápia megnyújtja a kiújulásmentes és a teljes túlélést is petefészekrákban.

Esetismertetés: L. H. 31 éves nőbetegnél 2005 októberében, a 22. terhességi héten invazív cervixcarcinomát diagnosztizáltak. A 37. terhességi héten, 2006. februárban császármetszés és kiterjesztett radikális méheltávolítás (Wertheim-műtét) történt. Ezt követően a beteg protokoll szerinti radio-kemoterápiában részesült. A 2006 októberében elvégzett CT-vizsgálat a parailiacalis nyirokcsomókban progressziót mutatott ki. Ekkor FAP/B séma szerinti kemoterápiát kezdtek. A vesepanaszok hátterében 2007 júliusában kétoldali ureterkompresszió igazolódott: először kétoldali ureterkatéter, majd ennek elégtelensége miatt kétoldali perkután nephrostoma felhelyezése történt. Három hónappal később miserere jelentkezett, vékonybél-ileus alakult ki, amely szerencsés módon spontán oldódott. Négy nappal később hüvelyen keresztüli székletürítés jelezte a rectovaginalis fisztula kialakulását. Ileostoma felhelyezését tervezték; a beteg ugyanakkor a fisztula zárását is szerette volna. A döntés meghozatala közben a beteg otthonában hirtelen erős hüvelyi vérzés lépett fel. A mentők shockos állapotban, perifériás pulzus nélkül, gasping légzéssel szállították a pécsi nőgyógyászati klinikára. Folyamatos transzfúzió adása mellett, hüvelyi tamponálás ellenére a beteg 2007 novemberében, 33 éves korában exitált, kétéves árva gyermeket hagyva maga után.