Intraperitoneális kemoterápia
A citoreduktív műtét során végzett hipertermiás intraperitoneális kemoterápia megnyújtja a kiújulásmentes és a teljes túlélést is petefészekrákban.
A petefészekrák citoreduktív műtétje után adott melegített intraperitoneális kemoterápia csaknem egy évvel meghosszabbítja a túlélést a kizárólag műtéttel kezelt betegekéhez képest.
A Dr. Willemien van Driel (Netherland Cancer Institute) vezette multicentrikus, nyílt, Hollandiában végzett fázis III vizsgálat eredményeit a New England Journal of Medicine-ben 2018. január 18.-án közölték. Dr. Willemien van Driel (Netherland Cancer Institute) közölte a Medscape-pel, hogy mivel nem láttak különbséget a műtét plusz hipertermiás intraperitonális kemoterápia (HIPEC) és az egyedüli műtét komplikációinak gyakoriságában, és a posztoperatív időszak is hasonlóan telt. Ráadásul a HIPEC csaknem 1 évvel meghosszabbította a teljes túlélést, ami az eljárás mellett szól.
A vizsgálatban 245 III stádiumú petefészek, tuba, vagy peritoneum daganatos beteg szerepelt, akiknél neoadjuváns kemoterápia gyanánt carboplatint (5-6 AUC /mg/ml/min/) és paclitaxelt (175 mg/m²) adtak 3 ciklusban, majd újabb három ciklust kaptak a műtét után. A műtét során 123 betegnél citoreduktív eljárást alkalmaztak, 122 betegnél pedig a citoderukció mellett HIPEC 122 kezelés is történt: a hasüreget melegített sóval mosták át, majd 41 Celsius fok elérésekor 90 perc alatt 100 mg/m² cisplatint perfundáltak a hasüregbe, majd a folyadékot lebocsájtották. A műtéti kezelés 192 percet, a HIPEC művelet kb. 120 percet, a kombinált kezelés összesen 338 percet vett igénybe. A kombinált kezelésben részesülők átlagosan 10 napig, míg a kizárólag műtéttel kezeltek átlagosan 8 napig feküdtek a kórházban.
A vizsgálat elsődleges végpontja a recidívamentes túlélés volt. Átlagosan 4,7 éves követés után a műtét + HIPEC csoportban 34%-kal kevesebb volt a kiújulás, illetve halálozás az egyedüli műtéti csoporthoz képest, a kiújulások vagy halál előfordulása rendre 81% és 89% volt (P=0,003). A megfigyelési időszak végén a kombinált csoport betegeinek 50%-a volt életben, míg az egyedüli műtéti csoport betegeinek csak 38%-a élt.
A kiújulásmentes túlélés átlag 3,5 hónappal volt hosszabb a kombinált csoportban az egyedüli műtéti csoporthoz képest (14,2 vs.10,7 hónap). Az átlagos teljes túlélés a kombinált csoportban 45,7 hónap, az egyedüli műtéti csoportban 33,9 hónap volt, azaz a 11,8 hónapos különbség mindenképpen a kombinált kezelés mellett szólt.
Nem volt különbség a két csoport között a műtéttől a kemoterápia újraindításáig eltelt időben, ami mindkét csoportban kb. 30 nap volt. Csaknem minden beteg végrehajtotta a tervezett kemoterápiás ciklusokat.
A mellékhatások hasonlóak voltak mindkét betegcsoportban: a kombinált kezelés esetén 27%-ban, az egyedül műtéti kezelésnél 25%-ban jelentkeztek grade 3-4 mellékhatások, leginkább hasi fájdalom, fertőzés, ileus formájában. A 245 betegből 59-nél vált szükségessé vastagbélműtét: a kombinált kezelésben részesülőknél több ileostoma, vagy colostoma felhelyezésére volt szükség (21 beteg), az egyedüli műtéteseknél viszont kevesebb stomaképzést kellett végezni (13 beteg).
Dr. Spriggs és Dr. Zivanovic (Memorial Sloan Kettering Cancer Center, New York City) szerkesztőségi közleményükben megemlítik, hogy a jelenlegi standard sebészeti felkészültség nem elegendő a HIPEC végrehajtásához. Felhívják a figyelmet a vizsgálat hiányosságaira is: például nem dönthető el, hogy a műtét + HIPEC jobb eredményei önmagában a meleg oldatos átmosásnak, vagy a pluszban intraperitoneálisan adott cisplatinnak köszönhetők-e? Kérdés az is, hogy szükség van-e a hipertermiára, illetve egyáltalán az intraperitonálisan adott kemoterápia jobb-e a szokványosnál?
Forrás:
1. Medscape Medical News > Oncology
