Kolorektális stomaképzés kockázatai

A kolorektális sebészet ugyan napjainkban már igen fejlett, még mindig gyakran van szükség stomaképzésre, mely megoldás az anasztomózis elégtelenségével és annak elfertőződésével szemben is védelmet nyújt. Ugyan a stomaképzéssel járó műtéti megoldás technikája egyszerű, egy ilyen beavatkozás során is számos komplikáció jelenhet meg: prolapszus, sérv, de akár vékonybél elzáródás is kialakulhat.

Az ileum-pouch-végbél anasztomózis (IPAA) kapcsán kialakuló vékonybél obstrukció irodalmi adatok alapján 8,7 és 23% között mozog. Egyes elemzések szerint ennek kockázatát a laparoszkópos műtéti technika növeli, míg más tanulmányok éppen a nyílt hasi sebészet mellett találtak fokozott rizikót. Mindemellett további vizsgálatok szerint kismedencei és stomanyílás környezetében kialakuló összenövések is növelhetik a vékonybél elzáródás esélyét.

Vastagbél műtéteket követően a stomanyílás obstrukciója (SOO/stoma outlet obstruction) is egy viszonylag gyakori komplikáció, azonban ennek rizikófaktorairól mind ez idáig még csak kevés tanulmány számolt be. Egy japán kutatócsoport Surgery Today folyóiratban nemrég megjelent közleménye 345 vastagbél beteg körében vizsgálta az SOO-k kockázati tényezőit. Retrospektív módon kiválasztott betegcsoportjukban 301 rosszindulatú vastagbélrákban és 44 colitis ulcerosában szenvedő beteg adatait elemezték. Betegpopulációjuk tagjai közül 225-n ileostoma, 120-an pedig colonostoma képzésben részesültek (rendre 65,2 és 34,8%). 255 beteg esetében loop stoma képzés történt (73,9%), míg végstoma képzésre 90 páciens (26,1%) esetében került sor. A 345 beteg közül stomanyílás obstrukció 29 esetben (8,4%) alakult ki.

Jelen tanulmány eredményei alapján a SOO hátterében gyakran igazolódott loop ileostoma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, colitis ulcerosa, de ezen komplikáció kialakulását a jelek szerint a beteg életkora is befolyásolhatja. IPAA esetében jelentősen nagyobb gyakorisággal alakult ki SOO, mint más műtéttechnikai megoldások mellett (p<0,001), míg abdominoperinealis rezekciót követően nem alakult ki SOO (p=0,013). A colitis ulcerosában szenvedők esetében 12 betegnél, a vastagbélrákban szenvedők közül 17 betegnél (rendre 27,3 és 5,2%) alakult ki SOO (p<0,001); utóbbiak közül 16 beteg loop ileostoma, 1 beteg pedig loop colostoma megoldásban részesült. Az IPAA-ban részesülő 26 beteg közül 11 (42,3%) körében tapasztaltak SOO komplikációt, míg colostoma esetében sokkal alacsonyabb arányban fordult ez elő (1,7 vs. 12,0%; p<0,001). Loop stoma mellett 255 beteg körül 27-nél (10,6%), végstoma esetében azonban 90-ből csupán két betegnél (2,2%) alakult ki SOO (p=0,014), mely a fiatalabb betegpopulációban gyakrabban fordult elő, mint az idősebbek körében; a tanulmány részletes analízise alapján határértéknek az 56 éves életkor bizonyult.

A közleményben a kialakult SOO-k kezelésével kapcsolatos információkról is beszámolnak: a 29 esetből 25 esetben elegendőnek bizonyult a stoma drainálása, mely az esetek 86,2%-át jelentette. 1 betegnél (3,4%) nasogastricus tubus behelyezése vált szükségessé és 2 esetben (6,9%) a viszonyokat csak a szilárd tápanyag komplett megvonásával sikerült helyreállítani. Sürgősségi műtétre egy esetben (3,4%) került sor, perforáció miatt. Az SOO esetek 75,9%-ában (22 beteg) a komplikáció relatíve korán, a műtétet követő 2 héten belül alakult ki (medián időtartam: 6 nap volt (3341 nap között)). A betegek utánkövetése a sebészi beavatkozást követően átlagosan 753 napig (67-1977) tartott.

Ugyan a bemutatott tanulmánynak számos limitációja ismert (retrospektikus mivolta, alacsony esetszám), mégis a közölt eredmények igen hasznosnak bizonyulnak stomaképzéssel járó vastagbélműtétek kapcsán. Okada és kutatócsoportja eredményei alapján az SOO elsődleges kockázati faktora a loop stoma képzés, mely után az SOO fennállásának lehetőségére a posztoperatív időszakban a sebésznek és kezelőorvosnak mindenképpen érdemes komoly figyelmet szentelnie.

Forrás: Surgery Today