Még a műtét előtt újraaktiválható az immunrendszer a prosztatarákos tumorok ellen.

Az onkoterápiában a közelmúltban bevezetett immunellenőrzőpont-gátlás gyökeresen változtatta meg egyes rosszindulatú daganatokban szenve­dő betegek életét. Számottevő pozitívuma ellenére azonban ez a terápiás mód egyes betegeknél igen súlyos immunológiai mellékhatásokat eredmé­nyez. Egyik ilyen nemkívánatos következmény a hiperprogresszív beteg­ség, amikor a tumor a kezelést követően felgyorsult növekedésnek indul, melyhez immunológiai jelenségeken túl a betegség valódi progressziója is hozzájárul. Kiemelten fontos lenne, hogy azonosíthatóak lehessenek azok a páciensek, akik a terápiából várhatóan ténylegesen profitálhatnak majd.

A daganatok kikerülik vagy elnyomják az immunrendszer spontán tumorellenes védekezését, ám az immunterápia ezt a blokádot áttörve akár több kezelésen progrediált betegek körében is tartós és komplett választ ered­ményezhet. Ezért az immunterápiát sokan már az onkológia ötödik egyen­rangú pillérének tekintik.

A jelen dolgozatban a patológus(ok) szerepét mutatjuk be a diagnosztikában, felvillantva néhány olyan „forró pontot”, melyek vizsgálata segíthet a tumorok diagnosztikájában, kezelésében.

A gazdaszervezet és a tumor között dinamikus a kapcsolat, melyet alapjaiban meghatároz, hogy a tumorsejtek milyen mértékben tudnak elrejtőzni az immunválasz elől. A daganatsejtek az immunszuppresszió kialakítását több mechanizmuson keresztül érhetik el, mint például immunszuppresszív citokinek (IL-10, TGF-β) emelkedett szekréciója, csökkent MHC expresszió, az immuneffektor sejtek differenciációjának elősegítése. 

Az összefoglaló a leggyakoribb, keratinocita eredetű bőrdaganatok és a melanóma kezelésében az utóbbi években bevezetett, törzskönyvezett, illetve pozitív I–III. fázisú klinikai vizsgálati eredményekkel rendelkező gyógyszereket tekinti át.