A középkorúak és az idősebbek közül sokan szinte már az élet természetes velejárójának tekintik az enyhe vagy mérsékelt fokú derékfájást. Pedig ennek nem kell szükségképpen így lennie.

A spondiloartritisz (SpA) korai diagnosztikáját nehezíti, hogy a háti gerinc fájdalma gyakori panasz az átlagpopulációban, legtöbbször komoly be­tegség nélkül. Akár 8–10 év is eltelhet az első tünetek jelentkezése és az SpA definitív diagnózisának felállítása között. A szerzők egy olaszországi regiszter adatai alapján felmérték a késői diagnózisból eredő egészség­ügyi költségeket. A korai felismerésben és kezelésben kulcsszereplők az alapellátás orvosai.

ClinicoEconomics and Outcomes Research, 2018. március

A nyaki radikulopátia a nyaki ideggyökök összenyomatása vagy irritációja miatt fellépő felső végtagi fájdalom, melyhez nyaki fájdalom és motoros, szenzoros vagy reflexdeficit is társulhat. A kórállapot kiindulópontja gyak­ran a nyaki gerinc degeneratív megbetegedése. Jellegzetes vizsgálati lelet a nyak mozgatása által kiváltott fájdalom és izomgörcs. Képalkotó vizsgá­latra alapesetben nincs szükség. 

A csípőfájdalom minden életkorban gyakori, nemegyszer rokkantságot okozó álla­pot. Életkortól, testalkattól, életmódtól függően sokféle betegség, elváltozás okoz­hatja. A kezelés csak akkor lehet eredményes, ha sikerült felderíteni a kiváltó okot.

Ezt a progresszív gyengeséggel és csökkent miotatikus reflexekkel jellemzett neuropátiás tünetcsoportot rendellenes immunválasz okozhatja pl. immunizáció vagy fertőzés következményeként. A progresszív motoros gyengeség mellett sok beteg súlyos fájdalmat él át, vegetatív tünetek is felléphetnek. A diagnózist a likvor és az idegvezetés vizsgálata támasztja alá. A beteget kórházban kell kezelni, szupportív ellátásban és betegségmódosító terápiában kell részesülnie. A plazmacsere javítja a kimenetelt, immunglobulin hatására gyorsabban gyógyulnak mind a felnőttek, mind a gyermekek. Az esetek kb. 20%-ában maradnak vissza neurológiai tünetek.

A szerző ismerteti az akut derékfájás modern koncepcióját, mely szerint, ha nincsenek „vörös zászlók” az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisében, fizikális vizsgálati vagy laboratóriumi leleteiben, akkor legalább 3-4 hétig nem érdemes diagnosztikai vizsgálatokat végezni, akkor sem, ha radikulopátia áll fenn, de parézis, cauda-szindróma nincs. A tennivaló az ilyen „aspecifikus” esetekben: betegfelvilágosítás a lehetséges okokról, aktív állapotban tartás, legfeljebb 2-3 nap pihentetéssel, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés. Ha a kezelés 2–4 hét alatt nem hoz megfelelő eredményt, az eset újra értékelendő, s szükség szerinti képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok végzendők. Komoly prognózisú, „specifikus” derékfájás esetén sürgős, pontos kivizsgálás és megfelelő kezelés szükséges. A szerző részletezi az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisfelvételét, fizikális vizsgálatát, bizonyítékokon alapuló kezelését. Felhívja a figyelmet a krónikus derékfájás veszélyét jelző „sárga zászlókra”.

Ausztrál kutatók 24 tudományos cikk adatait elemezve rámutattak, a háziorvosi gyakorlatban az isiászos fájdalom csillapítására leggyakrabban alkalmazott hat gyógyszercsoport (NSAID-ok, antidepresszánsok, kortikoszteroidok, kábító fájdalomcsillapítók, izomrelaxánsok vagy antiepileptikumok) lényegében alkalmatlan a fájdalom jelentős csillapítására.

A felső végtagi perifériás idegsérülés bizonyos sporttevékenységek és munkafolyamatok gyakori következménye. Idegkárosodásra akkor kell gondolni, ha fájdalom, gyengeség vagy érzészavar mellett nem találunk csont-, lágyrész- vagy érsérülést.

Az utazási orvostan olyan új, interdiszciplináris tudomány, melynek fő célja az utazók életben és egészségben tartása; a betegségek és balesetek hatásának csökkentése változatos módszerekkel.