A kísérletes és klinikai adatok összefüggést jeleznek a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a cardiomyopathia között. A diabeteses cardiomyopathia (DCM) jellemzője a szívizomsejtek apoptosisa, hypertrophiája, majd következményes fibrosisa, valamint a szív működési zavara. A DCM kezelésének fontos aspektusa lehet a fibrosis kialakulásának megelőzése. A plazma magas szabadzsírsav- (FFA, free fatty acid) és glükózszintje profibrotikus faktorokat indít be, és az extracellulláris mátrix (ECM) a fibroblastokból a myocytákba deponálódik. A folyamat mögött álló molekuláris mechanizmusokról azonban keveset tudunk, így egyelőre a hatásos kezelés is várat magára. E tekintetben a metformin az egyetlen antidiabetikum, mellyel jó eredménnyel próbálkoztak a diabetes kardiális szövődményeinek kivédésében. Ennek az inzulinérzékenyítő szernek az alkalmazása sajnos nem kívánt mellékhatásokkal járhat.

A közlemény többek között az iszkémiás stroke utáni trombolízissel és mechanikus trombektómiával, a malignus media-infarktust követő hemikraniektómiával, az agyállományi vérzés utáni műtéti vérömleny-eltávolítással, a bakteriális meningoenkefalitisz és a status epilepticus gyógyszeres kezelésével, valamint a „vigil kóma” kórjóslatával kapcsolatos új eredményeket tekinti át.

A gyermekgyógyászok számára egyre inkább nyilvánvaló, hogy a sebészeti anesztézia hosszú távon befolyásolhatja a fiatal gyermekek fejlődő agyát. Egy most megjelent kutatás szerint a felnőttek agya sincs védve az altatás káros hatásaival szemben.

A Stony Brook-i Egyetem (NY, USA) orvoskarának kutatói azt mutatták ki, hogy a gyermekek agyi anyagcseréjére erősebben hat egy inhalációs anesztetikum, mint egy intravénás: elsősorban azt kell kiemelni, hogy az előbbi hatására kifejezettebb lesz az agy laktátkoncentrációjának növekedése.