Az inhalációs anesztetikum jobban befolyásolja a gyermekek agyi anyagcseréjét, mint az intravénás
A Stony Brook-i Egyetem (NY, USA) orvoskarának kutatói azt mutatták ki, hogy a gyermekek agyi anyagcseréjére erősebben hat egy inhalációs anesztetikum, mint egy intravénás: elsősorban azt kell kiemelni, hogy az előbbi hatására kifejezettebb lesz az agy laktátkoncentrációjának növekedése.
A laktátról ismert, hogy növeli az agyi aktivációt és olyan anyagcsere-változásokhoz vezethet, amelyek szorongást és delíriumot válthatnak ki. A kutatók, akiknek munkáját dr. Zvi Jacob és dr. Helene Benveniste vezette, eredményeiket az Anesthesiology novemberi számában jelentették meg. Ezek új fényt vetnek a gyermekekben az anesztézia alatt lejátszódó metabolikus változásokra, és arra, hogy miért lehet káros a fejlődő agyra nézve az általános anesztézia.
A vizsgálat fő mozgatórugója az volt, hogy a kutatók egy korábbi kutatásukban proton mágneses rezonancia spektroszkópiával (HMRS) in vivo, valós időben rágcsálókon vizsgálták egy inhalációs (izoflurán) és egy intravénás (propofol) anesztetikum ekvipotens adagjának az agyra gyakorolt metabolikus hatását, s elemzésük azt mutatta ki, hogy az izoflurán alkalmazásakor jobban megemelkedett az agyban a laktát és a glutamát koncentrációja. Meg akarták tudni, hogy ez a metabolomikai különbség kimutatható-e az emberi agyban is.
Mostani vizsgálatukba 59 2–7 éves gyermeket vontak be, akiknek fele véletlenszerűen szevofluránt, egy inhalációs anesztetikumot kapott, másik felük pedig propofolt, egy intravénás anesztetikumot, olyan dózisban, hogy az anesztézia mélysége egyforma legyen. Mintegy egy órával az altatás megkezdése után HMRS-sel megvizsgálták a gyermekek parietális kérgének egy részét. (A HMRS-sel követhetők az anyagcsere-folyamatok, illetve meghatározhatók azok a „kémiai ujjlenyomatok”, amelyek a sejtműködés folytán keletkeznek, azaz számos metabolit koncentrációja.) Az elemzés azt mutatta ki, hogy a szevofluránnal altatott gyermekek agyában mintegy kétszer akkora volt a laktát koncentrációja (p=0,007), és 1,2-szer akkora a glükózé (p=0,007), mint azokban, akikben propofollal végezték az anesztéziát.
„A laktátszint akkor nő, ha az agy aktívabban működik, s ezért az, hogy a szevofluránt kapó gyermekekben magasabb volt a laktát koncentrációja, mint a propofolt kapókban valószínűleg annak tudható be, hogy az öntudatlan állapotban erősebben tüzeltek az idegsejtek” – magyarázta dr. Benveniste, az aneszteziológia és a radiológia professzora. „Ez a laktát ’elárasztás’ az anesztézia alatt kedvezőtlen lehet, és növelheti a valószínűségét annak, hogy a gyermek az altatásból felébredve vagy a közvetlen posztoperatív időszakban szorongani fog vagy delíriuma lesz.”
A kutatócsoport valóban igazolta azt is, hogy azokban a gyermekekben volt a legmagasabb a laktát szintje, akik az altatásból a leginkább agitáltan vagy disszociatív viselkedést mutatva ébredtek fel. A Pediátriai Anesztézia Ébredési Delírium Skála (PAED) felhasználásával minden gyermekben meghatározták az altatás utáni delírium fokát, s a PAED pontszám szignifikánsan magasabb volt a szevofluránnal altatott gyermekekben, mint azokban, akiknél propofolt használtak (p=0,037).
Emellett azokban a gyermekekben, akik agitáltabban és a kognitív disszociáció jeleit mutatva ébredtek fel, magasabb volt a PAED pontszám, s agyban a laktát- és a glükózszint, viszont alacsonyabb volt a kreatiné. Ez a kapcsolat független volt attól, hogy melyik fajta anesztetikumot alkalmazták.
„Fontos hangsúlyozni, hogy egyetlen eredményünk sem mutat arra, hogy az anesztetikumok bármelyikének hosszú távú hatása lenne” – figyelmeztetett dr. Benveniste.
A vizsgálatban résztvevő gyermekek két csoportja nem különbözött egymástól az életkor, a testsúly vagy a nemi összetétel tekintetében. Azokat, akiknek akut agyi traumájuk volt, vagy más olyan állapot állt fenn, ami növelte az intrakraniális nyomást, kizárták a vizsgálatból. Minden gyermeket csak a noninvazív MRI elvégzése miatt altattak el, s így a posztoperatív fájdalom nem befolyásolta mentális vagy emocionális állapotukat.
Az anesztézia minden gyermekben szövődménymentes volt; az altató hatása a propofol esetében gyorsabban múlt el.
Dr. Benveniste elmondta, hogy kutatócsoportjuk úgy folytatja a vizsgálatot, hogy kisebb gyermekeket is bevesz a kísérletbe és több gyermeket fognak vizsgálni – elsődleges céljuk ezzel az, hogy lássák, hogy a megfigyelt hatások korfüggőek-e.
Forrás: Science Daily
