Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

A syncope rövid ideig tartó, külső beavatkozás nélkül, spontán szűnő esz­méletvesztés, melynek hátterében átmeneti globális agyi hipoperfúzió áll. A reflex syncope csoport legjellemzőbb tagja a vazovagális syncope, más néven a közönséges ájulás. A közönséges ájulást a jellegzetes kiváltó tényezők és a beharangozó tünetek alapján könnyen felismerjük. A kezelés első lépése a rosszullét természetének megértetése a pácienssel, de szóba jön végleges pacemaker beültetése is.

A Guillain–Barré-szindróma és variánsai heterogén, akut neurológiai betegségcsoport. Patomechanizmusuk összetett és nem egyértelműen tisztázott. A diagnózist a klinikai tünetek, az azokat megelőző infekció, a liquor-vizsgálat és az elektroneurográfia segítségével állapítjuk meg. A kezelésére alkalmas immunmodulánsok adását javasolt mielőbb elkezdeni; de adható még IVIG és plazmaferezis. A betegség korai felismerése és kezelése, valamint a szövődmények gyors észlelése és ellátása meghatá­rozza a hosszú távú kimenetelt. 

A Covid-19 pandémia idején minden krónikus betegség esetén felmerült a kérdés, hogy mennyiben befolyásolja egymást a két kórkép. A légúti obstruktív megbetegedések különösen fókuszban voltak, hiszen a Covid-19 is leginkább pulmonális szövődménnyekkel járt. A szerző a közleményben összefoglalja a Covid-19 és az asztma eddig megismert összefüggéseit. Bár a vírusinfekciók asztma exacerbációt okoznak, a két betegség együttes előfordulása mégsem járt magasabb morbiditási vagy mortalitási rizikóval. Ennek feltétele az, hogy az asztma kontroll alatt legyen, vagyis járvány idején különösen fontos a megfelelő beteggondozás és a jó terápiás adherencia. 

A COVID-19-pandémia idején minden krónikus betegséggel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy mennyiben befolyásolja egymást a két kórkép. A légúti obstruktív megbetegedések különösen fókuszban voltak, hiszen a COVID-19 is leginkább pulmonális szövődményekkel járt. A közlemény összefoglalja a COVID-19 és az asztma eddig megismert összefüggéseit. Bár a vírusinfekciók az asztma exacerbációját idézhetik elő, a két betegség együttes előfordulása mégsem járt megnövekedett morbiditási vagy mor­talitási rizikóval. Ennek feltétele az, hogy az asztma kontroll alatt legyen, vagyis járvány idején különösen fontos a megfelelő beteggondozás és a jó terápiás adherencia.

A most folyó klinikai vizsgálatokban a gefapixant nevű új molekula csökkentette a régóta fennálló, tisztázatlan eredetű krónikus köhögést.

Az időskori hangképzési zavarok – a presbyphonia – a hallászavarokhoz hasonlóan jelentősen rontják a kommunikációs képességet, így az életmi­nőséget is. A prevenció legjobb, természetes módja a hang „tornáztatása“, azaz a rendszeres beszéd és éneklés. A hosszan tartó gyakorlást igénylő logopédiai hangterápián túl lehetséges a lokális érzéstlenítésben végzett hangajak-augmentáció, amely azonnali eredményt hoz.

Bár az e-cigarettával kapcsolatos angol nyelvű szakirodalom egyre inkább bővül, magyar nyelven csak korlátozottan elérhetők ebben a témában gya­korló orvosok számára készült információs és útmutató anyagok. A követ­kezőkben az e-cigaretta használatának biztonságossága, epidemiológiája, egészségre gyakorolt hatásai, leszokásban betöltött szerepe és a páciensek számára nyújtható e-cigarettával kapcsolatos tanácsadás főbb szempont­jait foglaljuk össze.

A krónikus köhögés meghatározása és elbírálása mostanáig többnyire csak szubjektív módszerek, így pl. kérdőívek és/vagy naplók segítségével történt. A szubjektív megítélés azonban ritkán egyezik az objektív mérési adatokkal, ezért törekedni kell arra, hogy objektív és szubjektív tényezők kombinációja alapján állíthassuk fel a krónikus köhögés kórisméjét és mo­nitorozhassuk az ettől szenvedő betegek gyógyszeres kezelését.

A szédülés sürgősségi eseteiben a célzott anamnézissel és egy ágy melletti speciális vizsgálattal biztonsággal különíthetjük el a perifériás és a centrális eredetű szédülést. A centrális szédülésre jellemző a negatív Halmágyi-teszt, az irányváltó nisztagmus és a vertikális szemtengelyeltérés együttes vagy külön-külön előfordulása, még azokban az esetekben is, ahol nincsenek jelen egyéb neurológiai tünetek. A veszélyesebb centrális szédülések gya­núja esetén képalkotó vizsgálatot kell végeznünk, elsősorban MRI-t, az esetleg életet veszélyeztető állapotok megelőzése és kezelése érdekében.