Az ismeretlen eredetű krónikus köhögés csökkentése
A most folyó klinikai vizsgálatokban a gefapixant nevű új molekula csökkentette a régóta fennálló, tisztázatlan eredetű krónikus köhögést.
Gibson és munkatársai egy 2016-ban megjelent közleményben a felnőttek „tisztázatlan eredetű krónikus köhögését” úgy definiálták, amely 8 héten túl is fennáll, és okát a kivizsgálás során sem sikerül igazolni. A kórképre akkor nem volt elfogadott gyógymód, bár a legmegfelelőbb kezelés kialakításának érdekében széleskörű klinikai vizsgálatok zajlottak. A felnőttek akár 4-10%-a is érintett lehet.
Egy fázis IIb vizsgálat szerint a gefapixant (Afferent Pharmaceuticals/Merck) nevű új molekula segítségével enyhíthető a felnőtt betegek akár már 15 éve fennálló krónikus köhögése. A gefapixant a purinerg receptorok családjába tartozó P2X3 agonista, amely hatásosan blokkolja a köhögési reflexben résztvevő receptort, és már az előzetes vizsgálatok szerint is a két héten keresztül adott napi 2 x 600 mg adag lényegesen csökkentette a köhögések frekvenciáját, de valószínűleg - legalább is a későbbi vizsgálatok tanúsága szerint - a napi 2 x 50 mg dózis is elegendőnek látszik.
A cikkben ismertetett 12 hetes, randomizált, kettős vak, placebóval ellenőrzött, multicentrikus vizsgálatban a gefapixant három különböző adagját használták az UK és az USA 44 centrumában, ismeretlen eredetű krónikus köhögésben szenvedő betegeken. A vizsgálatba 253 tisztázatlan eredetű krónikus köhögésben szenvedő személyt vettek be 2015 decembere és 2016 júliusa között, átlagos életkoruk 60,2 év volt, 73%-uk (n=193) volt a nőbeteg. A vizsgálatba nem vontak be jelenleg is dohányzó betegeket, illetve olyanokat, akik a dohányzást a vizsgálat megkezdése előtti 6 hónapon belül hagyták abba. Kizáró ok volt a vizsgálat megkezdése előtti néhányban szedett bármilyen opioid-származék, és a 4 héten belül elszenvedett mindenfajta légúti fertőzés.
A bevont betegek krónikus köhögése átlagosan 14,5 éve állt fenn. A betegek 84 napon keresztül random módon gefapixantot, vagy placebót (n=63) kaptak. A gefapixantot három különféle napi adagban alkalmazták: 2 x 7,5 mg (n=64), 2 x 20 mg (n=63), vagy 2 x 50 mg (n=63). A betegek állapotát az első, a 28., a 42., az 56., a 70., a 84., és a 85. napokon mérték fel. A köhögési frekvenciát egyrészt a betegek naplójával, másrészt négy, 24 órás hangfelvétellel igazolták. A kezelés megkezdése előtt a betegek óránként 24-29-szer köhögtek (!). 84 nap eltelte után a placebo csoportban óránként 18 köhögés, a 2 x 50 mg-os gefapixant csoportban óránként 11 köhögés volt mérhető, azaz a placebóhoz képest mínusz 37,0%-os relatív redukció volt kimutatható (95%CI: -53,3-től - 14,9, P=0,0027), a kiinduláshoz képest pedig még erőteljesebb csökkenés, mínusz 57,6% (-47,2-től -65,9) volt látható. A két, kisebb adaggal kezelt csoportban a köhögés gyakoriságának különbsége nem volt szignifikáns sem egymáshoz, sem a placebóhoz képest. Leggyakoribb mellékhatás az ízérzés csökkenése volt, az adagoktól függően változott: placebo esetén 5%-ban, 7,5 mg-os gefapixant adagoknál 10%-ban, 20 mg adagoknál 33%-ban, 50 mg-os adagoknál 48%-ban figyelték meg. Az 50 mg-os csoportból emiatt a mellékhatás miatt 10 beteg megszakította a kezelést.
A tanulmány vezető szerzője, Dr. Jaclyn Smith (University of Manchester, UK) közölte, hogy folyamatban van egy fázis III vizsgálat szervezése is, melyben több betegen és hosszabb időtartamú adagolás mellett fogják tanulmányozni a szer hatását a gyártó cég (Afferent Pharmaceuticals/Merck) támogatásával.
A tanulmányhoz felkért kommentátor Dr. Richard Irwin (University of Massachusetts Medical School in Worcester) és munkatársai a vizsgálat egyik erősségének tartják a köhögési frekvencia korrekt - akusztikus eszközzel történt - mérését. Egyértelmű, hogy a gefapixant dózisfüggő módon csökkenti a köhögések számát – bár egy bizonyos csökkenés a placebo csoportban is megfigyelhető volt, amit ebben és más vizsgálatokban is figyelembe kell venni, de az 50 mg-os csoport eredménye még ennek a placebo csoportban megfigyelt köhögési frekvencia csökkenésnek a figyelembe vétele után is szignifikáns. A folyamatban lévő Fázis III vizsgálat igen fontos, megerősítheti az 50 mg-os adag létjogosultságát, és arra is választ találhat, hogy az ízlelést károsító mellékhatás hogyan befolyásolható.
Amíg nem elérhetőek hatásos, új molekulák, addig a kommentátorok szerint a jelenlegi irányelveket kell követni: a krónikusan köhögők kezelésében jártas beszéd-terapeuta segítségével multimodálisan javítani a kommunikációt és ezt esetleg kiegészíteni gabapentinnel, pregabalinnal, amitriptilinnel történő off-label neuromodulátoros kezeléssel, vagy, ha ezek nem elérhetőek, akkor esetleg morfinnal. Mielőtt bármelyik gyógyszeres kezelésbe kezdenénk, fontos, hogy átbeszéljük a betegekkel a kezelések lehetséges kockázatait és hasznát, és ezeket a kezelés során folyamatosan újraértékeljük.
Dr. Smith és munkatársai a fázis IIb tanulmány előzetes adatait az American Thoracic Society (ATS) International Conference-en már előadták Washington DC-ben 2017-ben.
Források:
