A szervátültetést követően hosszú távon az átültetett szervvel összefüggő szövődmény, kísérő betegség, valamint az immungátlással kapcsolatos mel­lékhatás egyaránt kialakulhat.^1–3 Főleg a kardiovaszkuláris és a metabolikus megbetegedéseknek, valamint a daganatoknak van jelentős prognosztikai szerepük. A hosszú távú gondozásban központi szerepet tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak, a következményes betegségek korai felismerésének.

A European Society of Cardiology idei kongresszusán az egyik legnagyobb vita a konyhasófogyasztás és a szív-ér rendszeri halálozás kérdésében alakult ki. A PURE tanulmány 17 ország lakóinak konyhasó fogyasztási, vérnyomás- és kardiovaszkuláris halálozási adataiból állapította meg, hogy a sok só emeli a vérnyomást, de az igen kevés só is növeli a szív-ér rendszeri halálozást.

A kóroktanilag heterogén glomerulonefritiszek definitív diagnózisa vesebiopsziával állítható fel. A primer és szekunder formák megkülönböztetésének nagy klinikai jelentősége van, mert a legtöbb szekunder glomerulonefritisz gyógyítható a kiváltó ok kezelésével. Az optimális kezelés kiindulópontja az adott beteg egyéni prognózisa. Optimális „szupportív” terápiával – a vérnyomás beállításával, a proteinúria csökkentésével, a dohányzás elhagyásával és étrendi előírások érvényesítésével – a vesefunkció romlása lassítható, esetleg megállítható.

Szövetségese lehet-e az adópolitika az orvosnak és a dietetikusnak a lakosság táplálkozási szokásainak egészségesebbé tételében? Új zélandi szakértők számításai szerint igen, de a helyi viszonyok gondos értékelése nem nélkülözhető.

Egy ausztrál munkacsoport kimutatta, hogy a sósan kosztoló gyerekek sokkal többet isznak, mint azok, akik kevesebb konyhasót fogyasztanak. Szomjúságuk oltására elsősorban sok cukrot tartalmazó italokat öntenek magukba…

A szerzők a norvégiai HUNT-2 vizsgálat eredményei alapján új rendszert javasolnak a krónikus vesebetegségek osztályozására, amely a számított glomeruláris filtrációs ráta mellett a vizeletből mért albumin/kreatinin hányadost is figyelembe veszi, és főként az idősebbek renális kockázatának megbízható előrejelzésében hozhat előrelépést.