Atartós antikoaguláns terápiában részesülő betegek esetében az elektív invazív beavatkozásra, műtétre való felkészülés része az antikoaguláns kezelés gondos perioperatív megtervezése. A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) megjelenése változást hozott a perioperatív menedzsmentben is, hiszen a kumarinokétól eltérő farmakokinetikai tulajdonságok miatt a DOAC-kezelt betegek elektív beavatkozásai során a jól ismert, megszokott, hagyományos LMWH-bridging nemcsak felesleges, de kifejezetten kerülendő eljárás.
Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésüktől napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.
A vénás thromboemboliák (akut mélyvéna-thrombosis és/vagy akut pulmonalis embolia) gyakori megbetegedések, népbetegségnek tekinthetők. E két betegség hátterében a legfontosabb rizikófaktorok a veleszületett vagy szerzett thrombophiliák. A közlemény a veleszületett és szerzett thrombophiliákat mint a VTE legfontosabb kockázati tényezőit tárgyalja.
A pitvarfibrillációval kapcsolatos fokozott morbiditási és mortalitási rizikó hátterében kiemelkedő szerepet játszanak a ritmuszavar előidézte thrombemboliás események.
Egy tabletta kihagyása vagy a tévedésből megismételt gyógyszerbevétel tromboembóliás, illetve vérzéses szövődmény formájában veszélyt jelenthet az alvadásgátlót szedő betegekre. Naponta kétszeri, vagy egyszeri adagolás mellett kisebb ez a veszély?
Az orálisan adható új alvadásgátlók szélesítik az antikoaguláns hatású gyógyszerek választékát, lehetőséget teremtve a kezelés személyre szabott megválasztására, ami nagy előny mind a beteg, mind az orvos számára. Hatásosság, biztonságosság és az életminőség vonatkozásában is korszerűbb, jobb lehetőségeket tartogatnak, ha kellő ismeretekkel rendelkezünk alkalmazásukat illetően. Ehhez kívánunk segítséget nyújtani a vesekárosodásban szenvedő és a daganatos betegek rivaroxabankezelése terén ismertté vált eredmények áttekintésével.
Az új orális alvadásgátló szerek, kiváltképp a rivaroxaban térhódítása a hagyományos antikoagulánsok alkalmazása során megszokott laboratóriumi ellenőrzésekről tanultak alapvető újragondolását követeli meg. A rivaroxabankezelést végző orvosok számára nélkülözhetetlen közlemény hathatósan járulhat hozzá gondolkodásunk korszerűsítéséhez, a „gazdaságossági” szempontok felelősségteljesebb megközelítéséhez.
Az új orális antikoagulánsok (NOAC) alternatív utak a tromboembóliás kórképek kezelésére és megelőzésére. Vagy a Xa, vagy a IIa véralvadási faktort gátolják, ezáltal befolyásolják számos véralvadási vizsgálat eredményét. Rövid féléletidejük miatt a laboratóriumi eredményekben megjelenő hatásukat nagy 24 órán belüli variációk jellemzik, és a laboratóriumi eredmények erősen függenek a használt reagensektől. A cikk részletezi, hogyan befolyásolja az apixaban és a rivaroxaban, illetve a dabigatran a leggyakrabban használt alvadási tesztek eredményét, a gyógyszerek hatásmechanizmusának és a laboratóriumi tesztek alapelvének egybevetésével segítséget ad a leletek helyes értelmezéséhez.
A pitvarfibrilláció a kardioembóliás stroke fő oka. A tromboembóliás események profilaxisa acetil-szalicilsavval vagy K-vitamin-antagonistákkal történhet. A közlemény az apixaban, a rivaroxaban és a dabigatran pitvarfibrillációban való alkalmazásával kapcsolatos III. fázisú klinikai vizsgálatok (ARISTOTLE, ROCKET-AF, RE-LY) rendelkezésre álló eredményeit tekinti át.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.