A desmoid tumorok lokálisan agresszív lágyrész-daganatok, melyek ellen eddig nem volt semmilyen szisztémás kezelési lehetőség. A nirogacestat lehet az első ilyen új hatóanyag.

Ha nem ismerjük a mélyvénás thrombózis kiváltó okát, mindig gondolni kell daganatokra is – figyelmeztetettek a német Hannover Medical School orvosai egy most megjelent cikkükben ismertetett eset kapcsán.

Az osteoarthrosis az ízületi porc mennyiségi és minőségi károsodásával jellemzett degeneratív ízületi megbetegedés, mely a porcon túl érinti a subchondralis csontot, az ízületi tokot, a környező lágyrészeket és izmo­kat. A betegség lefolyása progresszív és funkciókárosodáshoz, rokkantság­hoz vezethet. A nemzetközi szakirodalomban a kórfolyamat elnevezése az osteoarthritis, mely a gyulladás szerepére is utal a patogenezisben.

A spontán bakteriális peritonitis az ascites spontán primer infekcióját je­lenti. Az ascitesszel kórházba kerülő máj-cirrhosisos betegek körében igen gyakori; előfordulása legalább 10%, de egyes irodalmi adatok 20%-ra is becsülik. Az esetek egyharmad részében a kórkép rendkívül alattomos, szinte tünetmentes. Kezelés nélkül mortalitása 90%, míg adekvát kezeléssel a halálozás 20%-ra csökkenthető. SBP kialakulása esetén a betegek várható egyéves túlélése 30–50%, kétéves túlélése 25–30%.

Ahogy a sebészet elengedhetetlen része az egészségügyi ellátásnak, a fájdalomcsillapítás sem nélkülözhető ellátási kategória. A mai modern aneszteziológiai technikák és a szakmai felkészültség lehetővé teszik a multimodális fájdalomcsillapítás érvényre jutását a közvetlen műtét körüli időszakban. A műtőből és a kórházból távozás után a megfelelően körültekintő, a fájdalom minden dimenziójára és az ellátás minden szempontjára kiterjedő fájdalomcsillapításnak ugyanilyen fontos szerepet kell kapnia.

A tumoragnosztikus terápiák specifikus genomiális változásokat céloznak meg függetlenül a daganat lokalizációjától és szövettani altípusától. A neurotrofikus tropomiozin-receptor- tirozinkináz (NTRK) génfúziók jelentős drivergéncélpontok gyermek- és felnőttkori daganatokban egyaránt. Az első generációs TRK-inhibitorok a tropomiozin-receptor-tirozinkináz fúziós fehérjék szelektív gátlásával gyors, hatékony és tartós daganatellenes hatást nyújtanak kedvező mellékhatásprofil mellett. Az esetismertetés során lágyrészszarkómában szenvedő fiatal felnőtt nőbeteg esetét mutatjuk be, akinél a többszörösen recidiváló alsó végtagi daganat 3 év után disszeminálódott, az alkalmazott szisztémás kezelések azonban érdemi terápiás választ nem mutattak. Molekuláris diagnosztikai vizsgálattal egy nagyon ritka driver onkológiai célpont, a neurotrofikus tropomiozin-receptor-tirozinkináz 3 gént érintő transzlokáció igazolódott. Kényelmes és biztonságos TRK-gátló larotrektinibterápiát alkalmaztunk jó effektivitással, kiváló életminőség mellett. A larotrektinib volt az első és egyetlen szisztémás terápia, melyre ez az áttétes lágyrészdaganat reagált

Egy 79 éves beteg a fejbőrén észlelt elváltozás miatt kereste fel orvosát, melyet egy hónappal korábban, kis vérzés kapcsán fedezett fel. Az elváltozás tünete­ket nem okozott, ám gyorsan növekedett. Helyi antibiotikumok alkalmazása nem ho­zott javulást. A kórelőzményben koszorúér-betegség és magas vérnyomás szerepelt, rosszindulatú betegségről azonban nem tett említést a beteg.

A tirozin-kinázok a sejtműködésben alapvető szerepet játszó enzimek, me­lyek a sejtek közötti kommunikációban és olyan komplex széles spektrumú biológiai funkciók kontrollálásában játszanak szerepet, mint a sejtnöveke­dés, a sejtosztódás, a differenciáció és a metabolizmus. A tirozin-kinázok egyes receptorok (pl. növekedési faktorok receptorai) intracelluláris régióját képezik, melyek a receptor–ligand kötődés alkalmával aktiválódnak és indítanak be a sejt további sorsában lényegi eltérésekhez vezető kaszká­dokat. Ilyen kaszkád lehet például a sejtosztódást vagy apoptózist előidéző egymást erősítő folyamatok részjelensége, melyek circulus vitiosusként daganatos sejtdifferenciációt idézhetnek elő.

Egy felnőtt beteg a bal hüvelykujjának tenyéri oldalán lassan növekvő „cso­mó” miatt fordult orvoshoz. Az elváltozást akkor már kb. egy éve észlelte. A beteg jelentkezése előtti napon az elváltozást fedő bőrt ért enyhe traumát követően kis mennyiségű bűzös, fehéres színű váladék kezdett ürülni a csomóból. A beteg eny­he fájdalomról számolt be, de zsibbadást vagy bizsergést nem említett, erythema vagy melegség nem állt fenn. A beteg nem emlékezett korábbi traumára vagy idegen­testre az említett területen.

A daganatellenes kezelések során kialakult mellékhatások megszüntetése, valamint az életminőség jelentős mértékű javítása az onkológiai rehabili­táció feladata. A szakterület neve nagyon bonyolult és hosszan tartó folya­matot – átfogó multidiszciplináris együttműködést igénylő, a beteg élete végéig tartó tevékenységet – takar, amely ma már sok helyen a kezelések integrált részét képezi szerte a világon.