A kapcsolat pontos leírása terápiás célpontokat kínál olyan alvászavarok kezelésére, amelyek metabolikus szindrómákkal vagy neurodegeneratív betegségekkel hozhatók összefüggésbe.

A narkolepszia az orexinrendszer elégtelenségén alapuló neurológiai betegség, centrális hypersomnia, autoimmun, genetikus és környezeti etiológiával. Csak tüneti kezelése ismert, de szubsztitúciós kezelést ígérő orexinagonista szert fejlesztenek; az immunterápia eredményei ellentmondásosak.

A nervus vagus trans-auricularis stimulációja (ta-VNS) könnyen kivihető, jól tolerált eljárás, ami a motoros funkciók jelentős javulását eredményezheti Parkinson kórban.

A fázis III SERENITY I és II klinikai vizsgálatok eredményei alapján az FDA gyógyszerjelölti státuszba vette a szkizofrénia és bipoláris zavar következtében kialakuló agitáció kezelésére szolgáló dexmedetomidin hatóanyagú BXCL501 kódnevű készítményt.

A szaglóképességünknek napjainkban általában nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget. Megléte természetes, fontosságára akkor döbbenünk rá, amikor a szagérzékelésünk valamilyen okból zavart szenved. Többnyire ilyenkor sem tudjuk, hogy kihez fordulhatnánk, mi módon kerülhet sor panaszaink kivizsgálására, kezelésére, hová irányíthatjuk betegeinket a problémával. Irodalmi adatokból, nemzetközi felmérésekből tudhatóan igen gyakori problémáról van szó, a populáció csaknem 40%-át is érintheti különböző mértékben, életkortól és egyéb rizikófaktoroktól függően.

A Parkinson-kór lehetséges okainak kutatásakor kapcsolatot találtak a Parkinson-kórra jellemző genetikai eltérés és a T-sejt aktiváció között.

A narkolepszia aluszékonysággal és számos egyéb tünettel (kataplexia, alvási paralízis, hipnagóg hallucináció) járó betegség, alapja a hypothalamus megfelelő sejtcsoportjainak csökkent orexintartalma. Kialakulásában környezeti és genetikai faktorok, autoimmun mechanizmusok játszanak közre. Diagnosztikája az anamnézisre, az alváslaboratóriumokban végezhető többszörös alváslatencia tesztre és éjszakai poliszomnográfiás vizsgálatra, valamint HLA-meghatározásra épül. Kezelésében pszichostimulánsok és egyes antidepresszívumok használatosak. A jellegzetes tünetek, a műszeres kivizsgálási lehetőségek ellenére a betegséget rendkívül ritkán és hatalmas késéssel ismerik fel!

Bár a Parkinson-kór (PD) jellegzetes tünetei motoros jellegűek, emellett változatos neurológiai károsodások is kísérik: neuropszichiátriai diszfunkciók, alvászavarok, vegetatív diszfunkciók és szenzoros tünetek. Ezek egyike a fájdalom, amelynek prevalenciája PD-ben az egyes vizsgálatokban 27% és 83% közé esik, s olykor ez a PD első tünete.

A cirkadián ritmusokat az agyban egy „endogén pacemaker”, a nucleus suprachiasmaticus (SCN) vezérli. Az SCN periódu­sa kissé hosszabb 24 óránál, amit egy „időjel”, a külső világosság-sötétség váltakozása folyamatosan hozzáigazít a külvilág­hoz (szinkronizáció). Ennek a folyamatnak egyik meghatározó eleme a tobozmirigy (corpus pineale) ciklikusan termelődő hormonja, a melatonin. Bár létezését már 1917-ben leírták, de hatásait emberben sokáig nem ismertük, receptorait pedig csak 1990-ben fedezték fel.