A lép megnagyobbodása számos kiváltó okra vezethető vissza, de hátterében rendszerint valamilyen szisztémás betegség áll. A beteg tünetei utalhatnak fertőző betegségre, daganatos megbetegedésre, elsődleges májbetegségekre vagy vérképzőszervi okokra. A fizikális vizsgálat során észlelt megnagyobbodott lép esetén célszerű hasi ultrahangvizsgálatot végezni. A splenomegalia leginkább az alapbetegség megfelelő kezelésével csökkenthető, bizonyos esetekben splenectomiát, vagy a lép méretét redukáló terápiát alkalmaznak. Az akut fertőzések, a vérszegénység és a lépruptúra a splenomegalia leggyakoribb szövődménye. A megnagyobbodott lép esetén a ruptúra fokozott rizikója miatt a kontakt sportok kerülése javasolt.
A jelen dolgozatban a patológus(ok) szerepét mutatjuk be a diagnosztikában, felvillantva néhány olyan „forró pontot”, melyek vizsgálata segíthet a tumorok diagnosztikájában, kezelésében.
Bőrgyógyászati szaktudás és tapasztalat nélkül egyáltalán nem könnyű a bőrbetegségek helyes differenciáldiagnosztikai megítélése. Még a jól ismertnek gondolt entitások esetében is gyakori a félreismerés – és azután a helytelen kezelés. Így pl. a sebgyógyulás feltételezett zavarának kezelése alapvetően különbözik a műtét után kialakuló pyoderma gangraenosum ellátásától. Ezzel és többi példánkkal a hasonlóságuk miatt gyakran félreismert kórképekre szeretnénk felhívni a figyelmet.
A Hodgkin-kóros megbetegedés kockázata és az ultraibolya sugárzásnak kitettség fordított arányban áll egymással, a megfelelő UV expozíciónak kitett egyénekben akár 20-30%-al is csökkenhet a megbetegedés kockázata.
Főbb tézisek:
A WHO-besorolás az emésztőszervi lymphomák általánosan elfogadott osztályozása. Klinikai és terápiás szempontból célszerű megkülönböztetnünk mérsékelt és kifejezett malignitású lymphomákat. A Helicobacter pylori oki tényező a gyomor MALT-lymphomájának kialakulásában.
A lymphomák malignitásának foka és stádiuma prognosztikai és terápiás szempontból egyaránt meghatározó tényezők. A megfelelő terápia meghatározásához endoszkópos biopsziát kell végezni, és pontosan meg kell határozni a kórfolyamat kiterjedését.
Az emésztőrendszeri lymphomákat differenciáltan, a hisztológiai eredményeknek, a malignitás fokának és a stádiumnak megfelelően kell kezelni. A terápiás spektrum a Helicobacter pylori eradikációjától az elterjedt onkológiai módszerekig: a kemoterápiáig, a sugárterápiáig, a műtéti kezelésig, illetve ezek kombinált alkalmazásáig terjed.
Az extranodális non-Hodgkin lymphoma (NHL) leggyakoribb manifesztációi a primer gasztrointesztinális lymphomák, amelyeket önálló entitásnak tekintünk, jóllehet a gyomor- és az intesztinális lymphoma etiológiájában, hisztomorfológiájában és klinikai lefolyásában is teljesen különböző. A ma általánosan elfogadott WHO-osztályozás9 tudatosan eltekint az NHL klinikai szempontból megalapozott, malignitás szerinti besorolásától – a mérsékelt és a kifejezett malignitású daganatok elkülönítésétől –, mivel nincsenek meggyőző bizonyítékok arra, hogy a kifejezett malignitású formák a mérsékelt malignitásúakból alakulnának ki (1. táblázat). A gasztrointesztinális lymphomák több mint 70%-a primer gyomor-lymphoma. Ezek túlnyomó többsége úgynevezett MALT-lymphoma, mégpedig marginális zóna B-sejtes típusú. A vékonybél-lymphomák 20–30%-ot képviselnek, ezek javarészt kifejezett malignitású B- és T-sejtes formák. A vastagbél-lymphomák 2%-os előfordulási arányukkal ritkaságnak számítanak. Az esetek 6%-ában figyelhető meg több gasztrointesztinális szerv érintettsége.10
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.