Emésztőrendszeri lymphomák

Főbb tézisek:

1. A WHO-besorolás az emésztőszervi lymphomák általánosan elfogadott osztályozása. Klinikai és terápiás szempontból célszerű megkülönböztetnünk mérsékelt és kifejezett malignitású lymphomákat. A Helicobacter pylori oki tényező a gyomor MALT-lymphomájának kialakulásában.
2. A lymphomák malignitásának foka és stádiuma prognosztikai és terápiás szempontból egyaránt meghatározó tényezők. A megfelelő terápia meghatározásához endoszkópos biopsziát kell végezni, és pontosan meg kell határozni a kórfolyamat kiterjedését.
3. Az emésztőrendszeri lymphomákat differenciáltan, a hisztológiai eredményeknek, a malignitás fokának és a stádiumnak megfelelően kell kezelni. A terápiás spektrum a Helicobacter pylori eradikációjától az elterjedt onkológiai módszerekig: a kemoterápiáig, a sugárterápiáig, a műtéti kezelésig, illetve ezek kombinált alkalmazásáig terjed.

Az extranodális non-Hodgkin lymphoma (NHL) leggyakoribb manifesztációi a primer gasztrointesztinális lymphomák, amelyeket önálló entitásnak tekintünk, jóllehet a gyomor- és az intesztinális lymphoma etiológiájában, hisztomorfológiájában és klinikai lefolyásában is teljesen különböző. A ma általánosan elfogadott WHO-osztályozás9 tudatosan eltekint az NHL klinikai szempontból megalapozott, malignitás szerinti besorolásától – a mérsékelt és a kifejezett malignitású daganatok elkülönítésétől –, mivel nincsenek meggyőző bizonyítékok arra, hogy a kifejezett malignitású formák a mérsékelt malignitásúakból alakulnának ki (1. táblázat). A gasztrointesztinális lymphomák több mint 70%-a primer gyomor-lymphoma. Ezek túlnyomó többsége úgynevezett MALT-lymphoma, mégpedig marginális zóna B-sejtes típusú. A vékonybél-lymphomák 20–30%-ot képviselnek, ezek javarészt kifejezett malignitású B- és T-sejtes formák. A vastagbél-lymphomák 2%-os előfordulási arányukkal ritkaságnak számítanak. Az esetek 6%-ában figyelhető meg több gasztrointesztinális szerv érintettsége.10