Tényleg csökkenti az UV fény a Hodgkin-kór gyakoriságát?

A klasszikus Hodgkin-kór (HL) egy B-sejtes lymphoma, szokatlan epidemiológiai jellemzőkkel. A betegség ritkán fordul elő, akkor is leginkább a serdülőket, illetve a fiatal felnőtteket érinti, kezelése viszont a fiatalok egész életére kihat. Megelőzése, az elsődleges prevenció kialakítása érdekében először meg kellene érteni a betegség etiológiáját, azonban az erre irányuló törekvések eddig lényegében kudarcot vallottak. A legvalószínűbb kiváltó oknak a Sternberg-Reed sejtekben kimutatható Epstein-Barr virus (EBV) jelenléte látszott, azonban a Hodgkin lymphomák többségében nem mutatható ki a vírus jelenléte, így ezeket az EBV-negatív eseteket a vírus-etiológia egyáltalán nem magyarázza. Felmerült a fiatalokat érő ultraibolya (UV) besugárzás és a HL közötti összefüggés is, hiszen egy svéd és dán nagy, népességi alapú epidemiológiai vizsgálatban a HL kockázata és a napozás, illetve az utóbbi 5-10 évben elszenvedett napégés között fordított arányú összefüggést mutattak ki. Egy francia vizsgálat szerint a világos bőr és haj fokozott fényérzékenységgel párosul, és ezért óvatos napozásra int. Az ilyen – kevés UV expozícióban részesült - egyénekben magasabb a HL kialakulásának kockázata. Egy európai esetkontrol vizsgálatban szintén kimutatható volt a napsugárzásra érzékeny bőr és a HL magasabb kockázata közötti összefüggés, és (nem szignifikáns) fordított irányú kapcsolat volt a HL kockázata és a gyermekkorban, valamint felnőttkorban napozással töltött időtartam között.

Szerzők a nemzetközi Lymphoma Epidemiology Consortium (InterLymph) segítségével kísérelték meg a rendelkezésre álló heterogén anyagok egységesítését  és értelmezését. A késői 1990-es években és a korai 2000-es években végzett 4 nagy európai vizsgálatban 16 és 80 év közötti Hodgkin-kóros betegek szerepeltek, az összehasonlításokat többnyire népességi alapon. A HL különböző alcsoportjait a nemzetközi standardoknak megfelelően (a WHO Classification of Hematopoietic and Lymphoid Tumor, vagy az International Classification of Diseases for Oncology = ICD-O-3 szerint) osztályozták, az EBV-tartalmat standard immunhisztokémiával vagy in situ hibridizációval keresték.

Az értékelésre kerülő vizsgálatokban elektronikus adatbázis állt rendelkezésre, melyekben a vizsgált egyének saját véleményük szerint írták le az UV expozíciójukat (napozási frekvencia, napon való leégések története, napos helyeken eltöltött vakációk, barnító/napozó lámpák használata, kültéri/beltéri munkák, szabadban eltöltött pihenések, fényvédelem részletei), és leírták a lehetséges befolyásoló tényezőket is (vizsgálat helyszíne, szocio-ekonómiai helyzet, bőrpigmentációk, mononucleosis fertőzés, dohányzás, stb.). A relatív UV expozíció megbecslésére 5 változót alakítottak ki: összes (azaz egész élet alatti) UV expozíció, gyermekkori UV expozíció, felnőttkori UV expozíció, a napon való leégések története és a napozó-lámpák használata. Bonyolult statisztikai módszerekkel értékelték – elfogadható biztonsággal – az igen heterogén adatokat.

A végső összevetés 1 320 esetet és 6 381 kontrollt tartalmazott, 56%-uk férfi volt, és 99,7%-uk fehérbőrű, átlagos életkoruk 39 év volt. Érdekesség, hogy a HL betegek csoportja kissé fiatalabb és jóval magasabban képzett emberekből állt. A daganattípusok a következőképpen oszlottak meg: noduláris sclerosis 53%, kevert cellularitás 12%, lymphocyta depléció 4%, és egyéb, nem besorolt típus 29%. Mint az várható volt, a kevert sejtes típus gyakoribb volt az idősebbek között. Az összes lymphoma közül 208 (28%) bizonyult EBV pozitívnak és 526 (71%) bizonyult RBV negatívnak: az EBV pozitív esetek – akár fiatalok, akár idősebbek voltak – inkább a férfiakat érintették, és kevert cellularitásúak voltak.

Az összes (az egész élet alatti) UV expozíció, a gyerekkori UV expozíció, a felnőttkori UV expozíció, a leégések története és az UV lámpák, valamint a HL megbetegedés kockázata közötti összefüggéseket bonyolult táblázatban közölték a szerzők, melyekből csak néhány adat kívánkozik ide. Az összes (az egész élet alatti) UV expozíció fordított arányban áll a HL megbetegedés kockázatával, amennyiben a legmagasabb és legalacsonyabb UV expozíciókat vetjük össze. Az összefüggés viszont nem szignifikáns (OR = 0,84, 95%CI 0,67-1,04). Tehát inkább egy jelentős, az összes besugárzási dózistól függő trend figyelhető meg a HL kockázata irányában, de ha külön nézzük a gyermekkori és a felnőttkori UV expozíciókat, akkor nem lehet besugárzási dózis – válasz összefüggést kimutatni. Viszont egyértelműen szignifikáns összefüggés mutatható ki a „leégések” tekintetében (igen/nem): OR =0,77 (95%CI 0,63-0,95), valamint az UV lámpák használatának (valaha/soha) tekintetében is: OR = 0,81 (95%CI 0,69-0,96).

Az UV behatás és a HL szöveti szerkezetének tekintetében nem volt különösebb említésre méltó eltérés. Enyhe fordított arányú összefüggés volt a kevert cellularitás és az egész élet alatti UV behatás között, ami csak gyengén függött a gyermekkori UV behatástól. Viszont az EBV-pozitív és EBV-negatív lymphomák kockázata jelentősen különbözött: a gyermekkori UV expozíció fordított arányban állt az EBV-pozitív és EBV-negatív daganatok keletkezésével – ha a két szélső értéket vesszük: OR = 0,58, 95%CI 0,33-1,02.

Lezárásként a szerzők megállapítják, hogy a 7 701 beteget tartalmazó nagy anyagban elsőként sikerült bebizonyítani, hogy a Hodgkin-kóros megbetegedés kockázata az UV expozíció mértéke (összes, gyermekkori, felnőttkori, stb.) összefügg,  különösen az Epstein-Barr vírus (EBV) pozitív Hodgkin-kór esetén, ha a legmagasabb és legalacsonyabb UV expozíciókat vesszük figyelembe, és megfelelő UV expozícióban részesülő egyéneknél akár 20-30%-al is csökkenhet a HL megbetegedés kockázata.

A közleményhez fűzött megjegyzésükben a National Cancer Institute, Division of Cancer Epidemiology and Genetics munkatársai, Morton és Freedman felvetik, hogy a Monnereau és mtsai által jegyzett közleményben leírt értékeléseknek számos bökkenője van, például igen nehéz a foglalkozás körében, a vakációk alatt, és egyáltalán a környezetből származó UV expozíciók mérése és értékelése. Az utóbbi években több vizsgálat is történt az UV besugárzás és a malignus lymphomák, leginkább a non-Hodgkin lymphomák közötti összefüggés vizsgálatára. Kezdetben ellentmondó eredmények születtek, de mára már elfogadott, hogy az összefüggés fordított arányú, tehát a több UV expozíció kevesebb non-Hodgkin lymphomával jár, viszont erre vonatkozóan egyelőre kevesebb megfigyelés született.

Az UV expozíció és a lymphomák genezise közötti összefüggés mechanizmusa nem tisztázott. Már régebben felmerült, hogy az UV expozíció hatására a bőrünkben keletkező D-vitaminnak lehet ebben szerepe, hiszen a lymphocyták többségében expresszálódnak receptorok, és a D3 vitamin elősegíti a lymphoma sejtek differenciálódását és ugyanakkor gátolja a sejtek proliferációját, továbbá in vitro egyéb különböző módokon befolyásolja az immun-rendszert. Azonban ezt a feltételezést nagy kohorsz vizsgálatok sem tudták bizonyítani, hiszen nem találtak összefüggést a keringő 25-hidroxivitamin D és a non-Hodgkin lymphomák, valamint a HL között sem. Más mechanizmus lehetősége is felmerült, pl. az, hogy az UV expozíció regulátoros T-sejteket indukál, de ez a feltételezés is megerősítést igényel a jövőben. A Hodgkin-lymphoma etiológiája tehát heterogén, abban számos tényező szerepelhet. A fent részletezett vizsgálat sem ad elegendő tudományos bizonyítékot az UV besugárzás, vagy a D-vitamin és a HL etiológiájának összefüggésére, de arra elegendő, hogy további kutatásokat katalizáljon.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Blood

2. Blood