A serdülőkori napégés megkétszerezi a melanóma kockázatát
A melanómás esetek száma az utóbbi három évtizedben folyamatos emelkedést mutat. Ennek fényében nem meglepő egy friss vizsgálat megállapítása, miszerint a 20 éves kor előtt öt alkalommal elszenvedett napégés 80 százalékkal növeli a betegség előfordulásának esélyét.
A Cancer Epidemiology, Biomarkers & Prevention (CEBP) című lapban közölt kohorsz vizsgálat azt igazolta, hogy egy 108 916 fős mintában nagyobb volt a bőrrák kockázata azoknál a fehér bőrű nőknél, akik 15-20 éves koruk között három vagy több alkalommal leégtek a napon. A melanóma egész élettartamra számított kockázata 20 százalék (1/50), és több mint 20-szor gyakoribb a fehér bőrűekben, mint az afroamerikaiakban.
Bár az összes bőrrák kevesebb mint 2 százaléka a melanómás eset, ez a bőrrák típus rendszerint agresszívabb, mint a bőrrákok egyéb típusai. Az Egyesült Államok statisztikái szerint a bőrrák okozta összes éves halálozáson (n = 13 000) belül több mint 9 700 a melanóma miatt bekövetkező halák. Az American Cancer Society becslései szerint az Egyesült Államokban 2014-ben 76 100 melanómát diagnosztizálnak majd (körülbelül 43 890 férfinál és 32 210 nőnél), és 9710-en halnak majd meg a betegség következtében (6 470 férfi és 3 240 nő).
A National Institutes of Health és a bostoni Brigham and Women’s Hospital által szponzorált vizsgálatban a Nurses’ Health Study II 20 év alatt felhalmozódott adatait elemezték, melybe 1989-ben 25 és 42 éves kor közötti ápolónőket vontak be 14 államból. A vizsgálatba való belépéskor felvett kérdőíven a résztvevőknek számot kellett adniuk arról is, hogy 15 és 20 éves koruk között hány alkalommal szenvedtek el olyan fokú napégést, mely a bőr felhólyagosodásával járt. Ezen kívül felmérték a melanóma, bazálsejtes rák és laphám-carcinoma előfordulására vonatkozó egyéni és családi anamnézist is. A résztvevők kétévente újabb kérdőívet töltöttek ki, melyben az életmódra vonatkozó kérdések között kitértek a szoláriumhasználatra, a dohányzási szokásokra, az alkoholfogyasztásra és a testtömegindexre (BMI) is.
Dr. Abrar A. Qureshi professzor, a Brown Egyetem dermatológiai klinikájának intézetvezető professzora így fogalmaz: „A napfényexpozíció nem mutat egységes a bőrrák Egyesült Államokban előforduló három fő típusának megoszlásával, ami arra utal, hogy e bőrrákok patológiájában vannak különbségek. Az adott egyénnél fennálló kockázatot egyedi és környezeti kockázati tényezők befolyásolják. A nagyobb bőrrák hajlamosságot jelző anatómiai jegyek (pl. vörös haj, nagyszámú anyajegy, leégésre hajlamos bőr) esetén fokozottan kell védekezni a napfény ellen, különösen a korai életszakaszokban.”
A bőrrák etiológiájában szerepet játszik az életkor, a nem, a bőrtípus, a haj- és szemszín, a családi kórelőzmény és genetikai faktorok is. A kutatók azonban úgy vélik, hogy az egyedi hajlamosító tényezőknél az esetek legnagyobb részében sokkal nagyobb szerepe van a külső tényezőknek, az életmódnak: például a természetes napfényhatásból vagy szoláriumhasználatból származó ultraibolya sugárzás, az elhízás, illetve a kátránytermékekkel, ásványi olajokkal, arzén- és szervetlen arzénvegyületekkel történt expozíció.
A 20 éves vizsgálat adatainak elemzése alapján a szerzők most arra a következtetésre jutottak, hogy a 15−20 éves korban legalább öt alkalommal elszenvedett hólyagos napégés 68 százalékkal növeli a bazálsejtes rák és laphámrák előfordulási esélyét, míg a melanóma esetében a kockázatemelkedés 80 százalékos.
„Eredményeink arra utalnak, hogy a napégés a korai életszakaszokban és felnőttkorban is prediktív a nem melanómás bőrrákokra, míg a melanóma kockázatát elsősorban a korai életszakaszban elszenvedett napégés szabja meg fiatal nők kohorszában. A szülőknek alaposabb tájékoztatást kell kapniuk a gyermekkori napfényexpozíció veszélyeiről, hogy felnőve kisebb legyen a gyermekeknél a melanóma előfordulásának esélye. Az idősebb korosztálynak az ultraibolya sugárzás kumulatív hatásai miatt kell nagyobb odafigyelést tanúsítania” – mondja Qureshi.
