A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A University of Texas kismolekulás hatóanyaga még erősen hizlaló étrend mellett is képes testtömegcsökkenést eredményezni.

Az emberi szervezet komplex biológiai rendszer, melyben a különböző szer­vek, szervrendszerek élettani működéséhez molekuláris szinten nélkülöz­hetetlenek a fehérjék, illetve a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló makro- és mikroelemek, valamint ásványi anyagok. Utóbbiak hiányában az adott szervrendszer és így a szervezet egésze működészavart szenved, amely hosszú távon irreverzibilis következményekhez is vezethet. Az aláb­biakban két – élettani szempontból – különösen jelentős anyag, a vas és a magnézium hiánya esetén fellépő szövődményeket, azok megelőzését, illetve a vas- és magnéziumpótlás aktuális kérdéseit tekintjük át.

A nemzetközi Precision Health Session in Oncology keretében a szakértők részletesen foglalkoztak a rák és az életmód összefüggéseivel kapcsolatos legújabb eredményekkel, melyek alapján ismételten javasolják a testmozgást.

A magnézium alapvető fontosságú a szervezet homeosztázisának fenn­tartásában és szabályozásában. Az elmúlt évtizedekben – a termőföldek kizsigerelése, az élelmiszer-előállítás technológiai változásai miatt – csök­kent a magnéziumbevitel a népességben, számos kórképben, illetve gyógy­szeres terápia következtében kialakuló magnéziumhiánnyal kell számolni. A felnőttek körében egyre nagyobb arányban fordul elő krónikus látens magnéziumhiány.

A szérum kalciumszintjének eltérései gyakoriak, és mindig diagnosztikai erőfeszítéseket kell tennünk a kiváltó ok feltárására. A klinikai gyakorlat­ban segít ebben a parathormonszint meghatározása. Számos tünet ese­tén gondolnunk kell a hypo- vagy a hypercalcaemia lehetőségére. Mind a hypo-, mind a hypercalcaemia kezelendő, mert rövid és hosszú távú következményeik jelentősek. A hypocalcaemia életveszélyes szívritmus­zavarokat, izomgörcsöket, akár laryngospasmust okozhat, míg a szérum tartósan emelkedett kalciumszintje – a kiváltó októl függetlenül – fokoz­za az atherosclerosis, a kardiovaszkuláris halálozás és a nephrocalcinosis kockázatát.

A vesekövesség népbetegség. Gyakorisága régóta nagy, és ma is egyre nő. A férfiak korábbi dominanciája eltűnőben van, ma már alig kisebb a nő­betegek száma. A recidíva aránya igen nagy. A vesekőbetegség kezelése több, mint a fájdalmat szüntető sürgős ellátás, majd a bennrekedt kő műtéti eltávolítása. Összetett orvosi feladat, amelyben számos szakmának kez­dettől van dolga, és a hosszan tartó betegség végül a vesekőtől távol álló specialitásoknak is feladatot ad. A kőprofilaxis révén a heveny fájdalmakon túl a késői következmények is nagyrészt megelőzhetők.

Az alkoholabúzushoz kapcsolódó sav-bázis eltérések és elektrolitzavarok kórélettani hátterének megértése segíti a kezelőorvost a megfelelő terápiák alkalmazásában, az elektrolitzavarok toxikus hatásának elkerülésében.

New England Journal of Medicine, 2017

A túlzott alkoholfogyasztás az egyik fő oka a cirrózisnak, a hepatocelluláris karcinómának és az akut májelégtelenségnek. Az alkoholos májbeteg­ség patogenezisében az alkohol (és az acetaldehid) direkt toxicitása, az oxidatív stressz, a gyulladás, a bélflóra diszbiózisa mellett a genetikai té­nyezők szerepe is egyre nyilvánvalóbb. A diagnózis általában nem igé­nyel májbiopsziát. A terápia része az absztinencia elérése és fenntartása, a malnutríció megszüntetése. A májbetegség gyógyszeres kezelésére ma is kevés az eszközünk. Dekompenzált cirrózisban májtranszplantációra 6 hónapos absztinencia után kerülhet sor. Nem megoldott a szteroidra nem reagáló súlyos alkoholos hepatitiszes betegek korai májtranszplantációja.

Korábbi vizsgálatok felvetették, hogy a hosszú távú protonpumpagátló kezelés növelheti a csonttörések kockázatát. Az ismertetett közlemény azt vizsgálta, hogy az 5 éven át folytatott gyógyszeres protonpumpagátlás hogyan befolyásolja a csontsűrűséget és a csontstruktúrát.

American Journal of Gastroenterology, 2017. január