A cukros üdítők fogyasztása főleg a nők körében növeli a súlyos depresszió kialakulásának kockázatát.

A terápiarezisztens depresszió komplex jelenség, amelynek értelmezése és definíciója a terápiás ismereteink bővülésével változik, ezért ma inkább nehezen kezelhető depressziókról beszélünk. A számos, eddig feltárt ok mellett ma már tudjuk, hogy az egyik leggyakoribb a depresszió bipoláris voltának fel nem ismerése, vagy az „unipoláris” depressziók esetén gyakran észlelhető „rejtett” (szubszindromális vagy küszöb alatti) bipolaritás. Nem­csak bipoláris I és II depresszióban, hanem szintén a bipoláris depressziót jelentő agitált (kevert) major depresszióban és bipoláris spektrum depres­szióban kerülni kell az antidepresszív monoterápiát, és inkább a hangulatstabilizáló kezelést preferáljuk, vagy ha a depresszió súlyos volta miatt antidepresszívum mindenképpen szükséges, azt mindig hangulatstabili­zálóval vagy atípusos antipszichotikummal együtt, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzuk.

A nehezen kezelhető major depresszió esetében rendelkezésre álló gyógy­szeres armamentárium nemrégiben egy új hatásmechanizmusú szerrel bő­vült: a glutamáterg hatástani csoport első képviselőjeként már hazánkban is elérhetővé vált az eszketamin orrspray. Az eszketamin az újszerű hatás mellett eltérő paradigmát is képvisel az eddigi szerekhez képest: a fenn­tartó kezelés során csak hetente vagy kéthetente egyszer adagolandó az esetleges mellékhatások többnyire csak az alkalmazás ideje körüli egy-két órás időszakban jelentkeznek, azonban kizárólag intézményi keretek között alkalmazható.

A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Az extracelluláris szignál-mediált kináz-útvonal modulálása a ketamin ritkább adagolását teheti lehetővé depresszióban.

Korábbi nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban a magyar OEPadatbázis
elemzése is a halálozási arány jelentős, 30% körüli növekedését
mutatja a major depressziós zavarban (MDD) szereplő betegek körében.
A halálozási kockázat a férfiaknál magasabb, és az új eredmények szerint
az MDD diagnózisát követően a bipoláris zavar vagy skizofrénia és
skizoaffektív zavar diagnózisba átsorolt betegeknél is magasabb, mint az
általános MDD-populációban.

Fizikális és mentális diszfunkciót okozhat a megterhelés a poszt-COVID betegeknél, akik 35%-ánál lép fel testmozgást követő rosszullét.

A gépi tanuláson alapuló módszerek alkalmasak lehetnek a hatásos terápia korai kiválasztásában.

A maga nemében legnagyobb és etnikailag legváltozatosabb tanulmány 697 olyan genetikai variánst azonosított, amelyek a major depressziós zavarral állnak összefüggésben.

A COPD egy lassan progrediáló tüdőbetegség, amelyet a krónikus légáramlás korlátozás, obstrukció jellemez. Tudományos kutatások egyre inkább azt bizonyítják, hogy az étrend minősége befolyásolja a COPD progresszióját és hatással van a betegek tüdőfunkció romlására. Figyelembe véve a COPD egyre növekvő terhét, fontos hangsúlyt fektetni az étrend minőségére, mint olyan tényezőre, amely befolyásolja a betegség kimenetelét. Az egészségtelen „nyugati típusú étrend” bizonyítottan kapcsolódik a COPD tüdőfunkció gyorsabb hanyatlásához. Ugyanakkor a gyümölcs, zöldség, étkezési rostok, C- és E-vitamin, polifenolok és β-karotin fogyasztása alacsonyabb COPD kockázattal társul, míg a feldolgozott húskészítmények fogyasztása magasabb COPD kockázattal jár. Az D-vitamin-pótlás esetében erős bizonyíték van arra, hogy kedvező hatással van a tüdőfunkcióra.