Immun-neurális egyensúlyhiány és depresszió
Koreai kutatók szerint az immun-neurális tengely egyensúlyának felborulása lehet a súlyos depresszió kialakulásának alapvető mechanizmusa.
- Cukros üdítőitalok és depresszió
- Nehezen kezelhető depressziók
- Elektrokonvulzív terápia (ECT) depresszióban
- Hogyan hat a ketamin a depresszió kezelésében?
- Szívbetegség és depresszió kapcsolata
- A depresszió nem rosszkedv!
- A mentális egészség és gyógyítás kapcsolata az agyi metabolizmussal
- Új terápiás eljárás a depresszió kezelésében: a transzkraniális mágneses stimuláció (TMS)
- Antidepresszívumok és demenciakockázat
- A ketamin és eszketamin lényeges különbségei
- A ketamin és elektrokonvulzív terápia depresszióban
- A ketamin hatásos lehet egy autizmussal összefüggő ritka genetikai állapotban
- Ketamin és esketamin kezelés rezisztens depresszióban
A súlyos depresszió, vagy major depresszív zavar (MDD; major depressive disorder) tartósan nyomott hangulattal és az érdeklődés elvesztésével jár, ami nemcsak az iskolai és munkahelyi teljesítményt rontja, hanem Dél-Koreában az öngyilkosság egyik vezető okának is számít. A betegség diagnózisához és kezeléséhez jelenleg nincsenek objektív biológiai markerek, amelyek megbízhatóan alkalmazhatók lennének.
Az Advanced Science-ben október 31-én megjelent cikkükben a The Korea Advanced Institute of Science and Technology (KAIST) kutatói egy olyan új összefüggést tártak fel, miszerint a depresszió nem pusztán az elme vagy az agy problémája, hanem szoros asszociációt mutat a szervezet immunválaszának kóros eltéréseivel. Az eredményeik azt mutatják, hogy az immunrendszer működési zavara közvetlenül befolyásolja az agyi funkciókat, és az úgynevezett „immun-neurális tengely” egyensúlyának felborulása jelenti a depresszió kialakulásának alapvető mechanizmusát, ami új lehetőséget nyit biomarkerek felfedezésére és korszerű gyógyszeres terápiák kidolgozására. Jinju Han professzor Yangsik Kim professzor kutatócsoportjával együttműködve többszintű elemzésük során a vérminták vizsgálatát, egyetlensejt-elemzést és betegekből származó agyi organoidok – úgynevezett „mini-agyak” – elemzését kombinálták. A vizsgálat középpontjában olyan női betegek álltak, akiknél a depresszió atípusos tünetekkel jelentkezett, például túlzott alvásigénnyel, fokozott étvággyal, valamint olyan pszichotikus kísérő jelenségekkel, mint hallucinációk, túlzott bűntudat és önvád. Ezek a tünetek eltérnek a depresszió klasszikus formájától, és gyakran együtt járnak a valóságérzékelés zavaraival.
A kutatócsoport párhuzamosan vizsgálta az immunsejtek genetikai változásait és az idegrendszeri fehérjék szintjét. Az eredmények egyértelműen jelezték, hogy a depressziós betegekben felborul az immunrendszer és az idegrendszer közötti egyensúly. Az MDD különösen fiatal nőknél gyakran jelentkezik atípusos tünetekkel, ami egyrészt növeli annak kockázatát, hogy később bipoláris zavarral diagnosztizálják őket, másrészt a betegek mintegy 40%-a terápiarezisztens depresszióban szenved, vagyis nem reagálnak a hagyományos antidepresszánsokra. Ez indokolja új terápiás stratégiák kifejlesztését, valamint immunológiai, illetve metabolikus alapú biomarkerek kidolgozását.
A kutatás a világon elsőként alkalmazott precíziós orvoslási megközelítést, amelyben plazma proteomikai vizsgálatokat, leukociták egysejtes transzkriptomikai elemzését és betegből származó indukált pluripotens őssejtekből létrehozott agyi organoidok vizsgálatát integrálták. Az eredmények szerint az atípusos depresszióban szenvedő betegekben magas szintű stressz, szorongás és depresszió volt kimutatható. Az idegsejtek közötti jelátvitelben kulcsszerepet játszó fehérjék, például a DCLK3 és a CALY, jelentősen emelkedett szintet mutattak, és a komplementrendszer C5 fehérjéje – amely erőteljesen fokozza az immunválaszt – szintén magasabb koncentrációban volt jelen. Ez arra utal, hogy az agyi és az immunfunkciók hiperaktivációja miatt kóros egyensúlyhiány alakul ki.
Az immunsejtek vizsgálata olyan genetikai változásokat tárt fel, amelyek fokozott és könnyebben kiváltódó gyulladásos reakciókat eredményeznek. Ez azt jelzi, hogy a szervezet immunrendszere túlaktivált állapotban van, és ez a gyulladásos rendellenesség hozzájárulhat a depresszió kialakulásához. A betegekből származó agyi organoidok növekedési visszamaradást és rendellenes idegfejlődést mutattak, ami megerősíti, hogy az immunrendszer kóros működése és az agyi elváltozások kölcsönhatása súlyosbítja a betegséget.
A kutatás összesített adatai alapján az „immun-neurális tengely” egyensúlyának felborulása tekinthető az atípusos és pszichotikus tünetekkel kísért depresszió alapvető mechanizmusának. Han professzor hangsúlyozta, hogy ez az eredmény új precíziós orvoslási modellt kínál a pszichiátriai kutatás számára, amely aktívan elősegítheti biomarkerek felfedezését és új gyógyszerek fejlesztését.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Depression tied to immune system imbalance, not just brain chemistry
Irodalmi hivatkozás:
Insook Ahn et al, Exploration of Novel Biomarkers Through a Precision Medicine Approach Using Multi‐Omics and Brain Organoids in Patients With Atypical Depression and Psychotic Symptoms, Advanced Science (2025). DOI: 10.1002/advs.202508383






