Jelentős protektív hatással rendelkezik a nikotinamid a nem-melanoma típusú bőrrákok kialakulásával és kiújulásával szemben.

A PDIA1 és PDIA5 enzimek gátlása az AR destabilizációjához és proteolitikus lebomlásához vezet, ez pedig apoptózist indukál a tumorsejtekben.

A 2-es fázisú ICARUS-BREAST01 klinikai vizsgálat a HER3-DXd jelentős hatékonyságát és kezelhető biztonsági profilját mutatja a HR+HER2– em­lőrákos betegeknél, ami optimális jelöltté teszi a későbbi, nagyobb elem­számú vizsgálatokhoz. A vizsgálat céljai között szerepelt a kezelésre adott válasz potenciális biomarkereinek azonosítása, egyben betekintést nyújtani a HER3-DXd egyéb feltételezett hatásmechanizmusaiba is.

A bőrtumorok a leggyakrabban diagnosztizált rosszindula­tú daganatok világszerte, azonban az előrehaladott esetek hatékony kezelése csak a közelmúltban vált elérhetővé. Az elmúlt évtizedben bevezetett immunellenőrzőpont-gátlók (immune checkpoint inhibitors, ICIs), amelyek a CTLA-4- et, a PD-1-et, a PD-L1-et és újabban a LAG-3-at célozzák, forradalmasították az előrehaladott bőrdaganatok kezelési stratégiáit és jelentősen javították a túlélést. Összefogla­lónkban az immunterápia jelenlegi lehetőségeit, valamint a jövőbeli irányokat mutatjuk be malignus melanóma, kután laphámkarcinóma, bazálsejtes karcinóma és Merkel-sejtes karcinóma kezelésében, a hatásmechanizmus rövid ismer­tetése mellett. Magy Onkol 69:435-440, 2025

Egy adeno-asszociált vírus egyfajta genetikai trójai falóként képes citotoxikus anyagot bevinni a daganatsejtek belsejébe, miközben az egészséges sejteket megkíméli.

Az endometriosis krónikus betegség, melyre a méhnyálkahártyához ha­sonló szövet méhüregen kívüli előfordulása jellemző. A reproduktív korú nők mintegy 10%-át érinti, ami ma Magyarországon 200 000, világszerte körülbelül 190 millió nőt jelent. Az endometriosist jóindulatú betegségnek tartjuk, egyes tulajdonságai mégis rosszindulatú sajátosságot mutatnak. Az endometriosis és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolat he­terogén jellegű, daganattípusonként eltérő kockázati profilokat mutat. Klinikai szempontból leginkább a petefészekrák-kockázat felmérésében van gyakorlati jelentősége.

Az antireszorptív és antiangiogén/immunmoduláns terápiával összefüggő állcsontnekrózis (medication-related osteonecrosis of the jaw, MRONJ) az állcsontokat érintő súlyos kórkép, amely leggyakrabban malignus daganatok, oszteológiai és reumatológiai betegségek kezelésének mellékhatásaként alakul ki. A spontán gyógyulás nem jellemző, az oki terápia nem ismert. Sebészi beavatkozások, mint a szekvesztrektómia vagy a szegmentreszekció, csak átmeneti megoldást nyújtanak, mivel az állcsont teljes érintettsége kiszámíthatatlanná teszi a betegség lefolyását. A MRONJ kialakulásának hátterében a csontátépítés károsodása áll, különösen traumák, például fogeltávolítás után. Elsősorban 65 év feletti, legyengült, diabéteszes, szteroidkezelés alatt álló, rossz szájhigiéniájú betegek érintettek, a mandibula moláris régiója kiemelten veszélyeztetett. A tanulmány bemutatja az okozó gyógyszereket, a rizikótényezőket, valamint a korai diagnózis és prevenció fontosságát, és áttekinti a hatékonyabb kezelést célzó kutatási irányokat.

Magy Onkol 69:118-127, 2025

A ciltacabtagene autoleucel CAR-T-sejt terápia a betegek egy részénék 5 éves progressziómentes túlélést ért el.

 A prosztataspecifikus membránantigén (PSMA) magasan expresszálódik a prosztatarákos betegek mintegy 85%-ában. Ez a transzmembránantigén egy membránhoz kötött cink-proteáz metalloenzim, a radioaktív anyagok­kal végzett in vivo beavatkozások célpontja. Leképezhető mind pozitron sugárzó (PET), mind gammasugárzó izotópokkal (SPECT). A 99mTc-alapú (SPECT) leképezés előnye, hogy olcsóbb és könnyebben hozzáférhető. A vizsgálók a radiofarmakonok ezen csoportjának egy ígéretes képviselőjét tesztelték a stádiummeghatározás és a restaging szempontjából.

A feokromocitómák és paragangliómák ritka neuroendokrin daganatok, melyek esetében a genetikai háttér kiemelt jelentőséggel bír a betegség követése, kezelése és prognózisa szempontjából. Habár benignus esetekben a prognózis biztató, malignus megbetegedés esetében a mortalitási adatok a magas daganatterhelés és az esetleges katekolaminszekréció miatti szív- és érrendszeri komplikációk következtében drámaian rosszabbak. Az utóbbi években jelentős előrelépések történtek mind a betegség funkcionális képalkotásában, mind a malignus megbetegedések terápiájában, melyek sok esetben az örökletes genetikai háttérrel is összefüggnek. Rövid összefoglalónk célja, hogy a betegség diverz genetikai és tumorbiológiai hátterét a diagnosztika és terápia kontextusába emeljük, így megvilágítva a mögöttes megértésünk fontosságát a betegek egyedi kezelésében, nyomon követésében.

Magy Onkol 69:50–59, 2025