Az EMA két hibrid kérelem keretében benyújtott kérelmet hagyott jóvá, az egyik gyógyszer malignus hipertermia a másik gyermekkori hipotónia teeápiájára szolgál.

A modulált elektrohipertermia (mEHT) egy nem invazív daganatkezelési eljárás, melynél a 13,56 MHz rádiófrekvenciás elektromos tér szignifikánsan feldúsul a malignus daganatokban a környező normális szövetekhez képest. A hatás alapja a daganatok megváltozott metabolizmusa, vagyis hogy oxidatív körülmények között is fokozott glikolízist folytatnak (Warburg-hatás), amit emelkedett tejsav- és ionkoncentráció kísér. Az így kialakult fokozott vezetőképesség és a dipólus molekulák dielektromos polarizációja és súrlódása révén a „core”-hőmérséklet emelkedését okozza a tumorban, ami a kezelőberendezéssel 42 °C-on stabilizálható. Az mEHT komplementer alkalmazása javítja a kemo-, radio- és újabban a molekuláris célpontú immunológiai kezelések hatékonyságát, a lokális perfúzió és xenobiotikus koncentráció növelése, a tumorhipoxia oldása, valamint a magas láz tartományú hipertermia immunfelügyeletet támogató hatásai miatt. Korábban igazoltuk, hogy az mEHT-kezelés önmagában is rendelkezik tumorgátló/-destruáló hatással, de ennek mechanizmusa nem volt tisztázott. Kutatásaink in vitro és in vivo kolorektális karcinóma modellek alkalmazásával a molekuláris hatásmechanizmus jobb megismerését célozzák. Magy Onkol 63:359-364, 2019

A hiperozmoláris hiperglikémia életveszélyes állapot. Számos kiváltó oka lehet: fertőzések, gyógyszerek, az antidiabetikus terápia megszegése, fel nem ismert diabétesz, szerfüggőség, társbetegség. Gyermek- és serdülő­korban felhívhatja a figyelmet a 2-es típusú diabéteszre. 

A neuropszichiátriai betegségek kezelésének gyakori szerei közé tartoz­nak a neuroleptikumok (NL) és a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI). Ha az ilyen szerrel kezelt beteg egyéb, azzal potenciálisan inter­akcióba lépő gyógyszert – a bemutatott esetben olanzapin és fluoxetin mellett linezolidot és metoclopramidot – is kap, különböző súlyosságú tünetegyüttesek jelentkezhetnek.

Case Reports in Medicine, 2016. június

A stiff person szindróma (SPS) ritka neuroimmunológiai, ritkábban paraneopláziás neuromuszkuláris betegség, melynek hosszú távú kezelé­se a beteg elfogadható életminősége érdekében, az adható gyógyszerek mellékhatásprofilját és a betegség esetleges szövődményeit ismerve nem kis kihívás. Jelen összefoglalóban a betegséget és a rendelkezésre álló ke­zelési módokat tekintjük át. 

Molekuláris mechanizmusok finoman beállított kölcsönhatása alakítja ki citokinek, hormonok és növekedési faktorok útján a csontanyagcsere homeosztázisát. A RANK/RANKL/OPG rendszer aktívan közreműködik az oszteoklasztok differenciálódásában és működésében, és számos kórélettani mechanizmus központi szereplőjének látszik. Az oszteoklasztok fokozott aktivitása destruktív gyulladásos jelenségekhez és/vagy oszteoporózishoz, az oszteoblasztok fokozott tevékenysége oszteopetrózishoz vezethet. A közlemény leírja az átépülésben fontos metabolikus útvonalakat, kiemelve a gyulladásnak a csontmetabolizmusra gyakorolt hatását és a klinikailag hasznosítható kutatási eredményeket.

A hipertrófiás kardiomiopátia a szív leggyakoribb örökletes megbetegedése. Jel­lemző klinikai tünetek: angina pectoris, diszpnoé, szinkópe, szívelégtelenség, pitvarfibrilláció. A kedvezőtlen lefolyás és a kockázati tényezők felderítésére az EKG és az echokardiográfia mellett rutinszerűen végzendő a Holter-EKG és az ergospirometria. A kardiális MRI további segítség a hirtelen szívhalál kockázatának felméré­séhez és az ICD-beültetés indikálásához. A konzervatív kezelés fő eszközei a béta-blokkolók, a közeljövőben új gyógyszerek megjelenése várható. A kiáramlási pálya tünetekkel járó obstrukciója esetén hasznos lehet a sebészi miektómia vagy az eta­nol injekcióval történő katéteres septum-abláció.

A cikk szerzői a PubMed elektronikus adatbázisban 2011. július 17. után, angol nyelven megjelent eredeti közleményekből származó adatokat értékelve összefoglalják a Parkinson-kóros betegek hospitalizációjának leggyakoribb okait, áttekintik a kórházi tartózkodás alatti lehetséges szövődményeket, és ajánlást fogalmaznak meg a betegek optimális ellátására.

A stádiummeghatározást nagy felbontású CT, video-endoszkópia, endoszkópos ultrahang segíti. II-III. stádiumban hatásos a perioperatív kemoterápia. Távoli áttét esetén a kemoterápia, fokozott HER2-expresszió esetén a trastuzumabbal kiegészített kemoterápia meghosszabbítja a túlélést.