A differenciált pajzsmirigyrák incidenciája az elmúlt években jelentősen növekedett, a daganatspecifikus halálozás azonban ér­demben nem változott. A daganatok több­sége korai stádiumú, jó prognózisú, ezért a nemzetközi irányelvek a kevésbé radikális ellátás mellett foglaltak állást.

BEVEZETÉS
A myeloma multiplex (MM ) a második leggyakoribb hematológiai malignitás, ami legtöbbször számos tünettel, csontfájdalommal, patológiás csonttöréssel, fáradtsággal, infekciókkal jár. Az elmúlt évek során, a proteaszóma-inhibitorok (PI), az immunmoduláns készítmények (IMiDek) és a monoklonális antitestek (MoAt) bevezetésével az MM akut betegségből krónikus, relapszusokkal és remissziókkal tarkított betegséggé vált, amivel a betegek jelentős része évekig él. A hosszú távú kezelés térnyerésével a betegek életminősége is előtérbe került, ami miatt szükséges, hogy a kezelőorvos ismerje és megfelelően kezelje az új gyógyszerek mellékhatásait. A szerzők az alábbiakban öt myelomás beteg ismertetésén keresztül mutatják be a nem kemoterápia alapú myelomaellenes kezelés leggyakoribb és legsúlyosabb mellékhatásait és azok kezelését.

Egy újabb metaanalízis szerint a prosztatarák miatt végzett külső sugárkezelés másodlagos, radiogén tumorokat indukálhat, illetve annak kockázatával jár.

A JAMA Internal Medicine tanulmánya felhívja a figyelmet a Hodgkin-limfóma-túlélők körében hosszú távon jelentkező gyógyszer mellékhatásokra.

Az invazív timóma az elülső mediastinum leggyakoribb térfoglaló folyamata. A betegség prognózisát a radikális sebészi reszekció lehetősége nagymértékben javítja. A fiatal betegek sokszor semmitmondó tünetei esetén is ki kell zárni a szervi okot.