Sugárkezelés okozta második tumor

A klinikailag lokalizált, a kiindulási szervre korlátozódó prosztatarák kezelésének többféle módja ismeretes, többek között a műtét és a sugárkezelés, viszont mindegyik megoldás mellékhatásokkal jár. Vizeletinkontinencia és erektilis diszfunkció léphet fel, urológiai és végbélsebészeti beavatkozásokra lehet szükség, ráadásul másodlagos (radiogén) daganatok is keletkezhetnek. Egyes kutatások szerint elhanyagolható, vagy egyáltalán nincs összefüggés, mások szerint szoros összefüggés van a nagydózisú külső sugárkezelés és a másodlagos tumorok között.

Dr. Paul Nam (University of Toronto) és kutatótársai 2015. áprilisig a Medline-ban és az Embase-ben megjelent közleményeket nézték át az évszámokra vagy a nyelvre való tekintet nélkül. A fellelt 3056 beszámoló közül 21-et találtak analízisre alkalmasnak. A 21 vizsgálat többsége külső besugárzást használt, 13 esetben a műtétileg kezeltek képezték a kontroll-csoportot, 8 esetben pedig a sugárkezelést nem kapottak voltak a kontroll. A kezelés után eltelt megfigyelési idő jelentősen változott. A British Medical Journal-ban 2016. március 2.-án online megjelent közleményükben arról számoltak be, hogy a metaanalízisük szerint a prosztatarák sugárkezelése után többféle daganat előfordulása emelkedett: a hólyagrákok számbeli növekedését négy vizsgálatban (HR 1,67, 95%CI 1,55-1,80), a kolorektális rákokét  három (HR 1,79, 95%CI 1,34-2,38) és a rektum tumorok gyakoribb előfordulását szintén három vizsgálatban (HR 1,79, 95%CI 1,34-2,38) igazolták. (Minden vizsgálatban sok tízezer, néha 200-300 ezer beteg adatai szerepeltek). Nem emelkedett viszont a hematológiai daganatok és a tüdőrákok száma sem. Az emelkedés csak a külső besugárzás után volt észlelhető, a helyi sugárkezelés (brachyterápia) után nem. Intenzitás-modulációs radioterápia (IMRT) utáni eseteket nem vizsgáltak, bár az egyetlen ilyen vizsgálatban nem láttak megnövekedett kockázatot.

A kutatók megfigyelése szerint a brachyterápia gyengébb túlélési eredményeket mutat, mint a műtét. Agresszívebb rákok esetén hormonkezelés és külső sugárkezelés szükséges.  

Dr. Christine Eyler és Dr. Anthony Zietman (Massachusetts General Hospital Cancer Center, Boston) kommentárja szerint jól ismert az ionizáló sugárzás és a karcinogenezis összefüggése, ugyanakkor egy esetleges második daganat keletkezése a primér daganat helyétől, a leadott dózistól, és a beteg személyes jellemzőitől is függ. Míg pl. a jellegzetesen nagy mediasztinális nyirokcsomó-megnagyobbodásokkal járó Hodgkin-kór nagydózisú mellkasi sugárkezelése után nagy a második daganatok kialakulásának problémája, a prosztatarák esetén nem ilyen egyértelmű a sugárzás daganatkeltő hatása. A prosztatadaganatos betegek eleve idősek, a sugárkezelés által indukált daganat keletkezéséhez pedig hosszú idő kell, ezt a betegek már rendszerint nem érik meg, ráadásul végső következtetések levonásához kevés a vonatkozó esetek és adatok száma. A metaanalízisben feldolgozott dolgozatok régebbi, általában mára már elavult, nem pontosan célzott sugárkezelési technikákat alkalmaztak. A lokalizált, nem agresszív prosztatarák esetén a beteg életkorát és általános egészségi státuszát is figyelembe kell venni egy külső sugárkezelés megindításánál. Pl. fiatal, egyébként jó állapotban lévő betegnél inkább a műtétet, míg idős, számos egyéb betegséggel is küzdő betegnél inkább a sugárkezelést választjuk – de a döntésbe a beteget is bevonjuk. A másodlagos, radiogén tumor lehetőségét egy magasabb grade-del rendelkező, akár halálos végű prosztatarák modern technikával kivitelezett sugárkezelésénél nem szükséges figyelembe venni. Véleményük szerint a prosztatarák mai, modern sugárkezelése esetén a másodlagos tumor kialakulásának abszolút kockázata kicsi, ezért a külső sugárkezelést csak relatíve lehet kockázatosnak tekinteni.  

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News > Oncology

2. BMJ

3. BMJ