A máj-cirrhosis akut dekompenzációja miatt hospitalizált betegek ellátása során az első 24 óra különösen fontos időszak. A korai hatékony beavat­kozás javítja a túlélést, valamint csökkenti a kórházi ápolási időt. A korai időszakban a hepatológus konzílium nem feltétlenül hozzáférhető, így a betegeket elsőként ellátó orvos számára fontos, hogy egy olyan „ellátási csomag” álljon rendelkezésre, melynek alkalmazásával már a korai időszak­ban biztosítható a hatékony, bizonyítékokon alapuló kezelés. A szerzők egy olyan „ellátási csomag”-ot állítottak össze, mely a máj-cirrhosis AD miatt felvételre kerülő összes beteg ellátása esetén alkalmazható.

A tüdőultrahang szerepe az utóbbi évekig a mellűri folyadékgyülemek kivizsgálására és a torakocentézis vezérlésére korlátozódott, de újab­ban a sürgősségi és intenzív medicina értékes képalkotó eszközévé vált. A betegágy mellett is viszonylag könnyen elvégezhető vizsgálat szüksé­gessége minden akut helyzetben felmerülhet. A mellűri folyadékgyülem, a pulmonális vénás pangás és ödéma, a pneumónia és a pneumotorax ult­rahanggal igen gyorsan kimutathatók sürgősségi helyzetekben.

A mellűri folyadékgyülem megnehezítheti a szívelégtelenség, a tüdőgyulladás és a daganatos betegségek kezelését. A beteg lehet panaszmentes, de gyakori tünet a köhögés, a légzési nehezítettség és a mellkasi fájdalom. A fizikális vizsgálat során a kopogtatás tompulatot jelez; a diagnózist mellkasröntgen erősíti meg.

Az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi számának szimpóziumát ajánlom a kedves olvasó figyelmébe, amely a pulmonológia aktuális és gyakorlati kérdéseit tárgyalja. A négy cikk és a két kommentár mindegyike széles határterületet érint. A szinte az egész belgyógyászattal érintkező mellkasi folyadékgyülemek differenciáldiagnózisára gondolok, vagy a cisztás fibrózistól független bronchiektáziára. Ez utóbbi, sokszor megoldhatatlan krónikus köhögést okozó, gyakori antibiotikumkezelésre sem javuló kórkép jelentős fejtörést és többletköltségeket okoz. A másik két cikk szorosabban fűződik a pulmonológiához, mivel a COPD-ben és asthma bronchialéban javasolt funkcionális kivizsgálást érinti, ami nemcsak a pontos diagnózis felállításában megkerülhetetlen tényező, hanem a várható prognózisban és a terápia monitorozásában is.

Ez a ritka, aluldiagnosztizált, progresszív tüdőbetegség két formában jelentkezhet. Jellemző rá a normálistól eltérő simaizomsejtek rendellenes proliferációja a bronchiolusokban, alveoláris septumokban, a perivaszkuláris térben, nyirok­utak­ban és nyirokcsomókban, ami a kislégutak obstrukciójához, pulmonális cisztaképződéshez, a tüdőszövet pusztulásához vezet. A ma még megállíthatatlan kórfolyamat tüdőtranszplantáció javallatát képezheti.

Egy 76 éves férfi beteg, aki 110 csomag cigarettát szív el egy év­ben, a dohányfüst okozta krónikus obstruktív tüdőbetegség miatt kereste fel háziorvosát. A bőr és a körmök testszerte észlelhető ké­kesszürke elszíneződése nagyfokú hipoxiára utalt

Az akut szívelégtelenség felismerése és az ellátás adekvát megkezdése minden orvosnak feladata lehet, függetlenül a szakmájától. Az első lépés az akut szívelégtelenség diagnózisának felállítása. A diagnózis nem mindig egyértelmű, de minden betegen a lehető leghamarabb echokardiográfiás vizsgálatot kell végezni. 

Mellűri folyadékgyülem a bakteriális eredetű pneumoniák több mint 40%- ában megtalálható. 

Tüdővérzés A tüdővérzés nemcsak klinikai megjelenésében, hanem gyakran a betegség jellegét tekintve is súlyos tünetként kezelendő.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák! Szokatlan témával foglalkozik mostani számunk bevezető tanulmánya: a kérdés legkiválóbb hazai ismerője, Szabó D. László főorvos úr a mobiltelefonhasználat egészségügyi hatásairól írt kimerítő összefoglalást. A téma laikusok körében is gyakran felvetődik, így a cikk elolvasása után ebben a kérdésben Önök is autentikus tájékoztatást adhatnak családjukban vagy baráti körükben, esetleg más fórumokon. Mint majd olvashatják, nincs még bizonyítva, de nem is lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a túlzott mobiltelefonozás esetleg egészségkárosodáshoz vezet. Szimpóziumunk részben a tüdővérzés, részben a mellkasi folyadékgyülem kérdéséről ad kitűnő, részletes áttekintést, melyet hazai részről az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet főorvosai – Csekeő Attila, Juhász Erzsébet és Agócs László – kommentáltak. Megtudhatjuk, hogy a tüdővérzés még a gasztrointesztinális vérzésekkel összehasonlítva is nagyon gyorsan a keringés összeomlásához és halálhoz vezethet. Szerencsére az ilyen szövődmény elég ritka, de azt minden orvosnak tudnia kell, hogy csekély mértékű haemoptoe is lehet súlyos betegség (rendszerint daganat) első manifesztációja. A mellűri folyadék gyakran kíséri a mostani időszakban halmozódó pneumoniákat, így mindenképpen érdemes az erről szóló cikket áttanulmányozni, hiszen gyakran lehet szükség eszközös beavatkozásra, esetleg műtétre, s az antibiotikum-választás is döntően befolyásolhatja a betegség lefolyását. Következő cikkünk az inzulinrezisztenciával foglalkozik. Közismert, hogy a fejlett országokban rohamosan nő az elhízott emberek száma, és ma már a kamaszkorban jelentkező metabolikus szindróma sem ritkaság. A kardiovaszkuláris megbetegedések hátterében többnyire életmódbeli hibák húzódnak meg, és a mozgásszegény életmód, ha mennyiségileg és minőségileg egészségtelen táplálkozással párosul, legnagyobb valószínűséggel az inzulinrezisztencián keresztül okoz elhízást, anyagcserezavart, majd diabetest. Az inzulinrezisztencia kialakulásának lehetséges mechanizmusairól a kitűnően illusztrált cikk mellett a kérdés elismert szakértője, Korányi László professzor nyújt értékes felvilágosítást részletes kommentárjában. Korányi professzor úr munkacsoportjának nemzetközileg is elismert tevékenysége a kérdés genetikai hátterének feltárásában is jelentős előrelépést jelentett. Gyakori tünetről, a palpitációról olvashatnak klinikai példákkal is illusztrált részletes cikket, melyet Szauder Ipoly főorvos úr részletes, kitűnően strukturált kommentárja egészít ki. Ezekből megtudhatják, hogy a palpitációnak nagyon gyakran van extrakardiális oka; és az ilyen esetekben az oki terápia eredményesebb lehet, mint a tünet kezelése. Ugyancsak kardiovaszkuláris témával foglalkozik a vazoaktív anyagok hatását elemző cikkünk és a hozzá csatlakozó, Tomcsányi János főorvos úr által jegyzett tömör kommentár. Bár ezek a szerek elsősorban az intenzív terápiás beavatkozások során használatosak, alkalmazásuk lehetőségeiről a gyakorló orvosoknak is tudniuk kell. A nagyon gyakori krónikus obstruktív tüdőbetegség fellángolásával éppen ezekben a hónapokban számolhatunk: korszerű kezeléséről részletes, nagyon sok irodalmi hivatkozást tartalmazó cikkünkben és Balikó Zoltán tanár úr kitűnő kommentárjában olvashatnak. A sablonos hörgőtágító kezelés helyett ma már – a betegség stádiumától függően – lépcsőzetes kezelést kell alkalmazni, amihez számos, az utóbbi időben kifejlesztett, a korábbinál hatékonyabb és szelektívebb gyógyszer áll rendelkezésre. Ritka, de súlyos betegségekkel foglalkozik következő két cikkünk. A cluster fejfájásról megtudhatják, hogy a létező legsúlyosabb fájdalmak egyike, mely feltétlenül intenzív és specifikus terápiát igényel. A hátsó üvegtesti leválás korai felismerése és megfelelő szakellátása megmentheti a beteg látását. A környezettől független vizuális érzékletek (pl. villámlátás) szerencsére általában megijesztik a beteget, így orvoshoz fordul, akinek kötelessége minél hamarabb szemészeti ellátást biztosító intézménybe irányítani őt. A sportolással kapcsolatos közleményünk olyan bőrbetegségekkel foglalkozik, amelyek megnehezíthetik a rendszeres testedzést, de nem sportoló egyéneknek is sok kellemetlenséget okozhatnak. Az ekzema és a psoriasis gyakran fordul elő a mindennapi gyakorlatban, rendszeres testedzés mellett pedig számolni kell a terhelés által kiváltott urticaria és anaphylaxia előfordulásával is. Szépen illusztrált, részletes cikkünk és Wikonkál Róbert egyetemi adjunktus úr kitűnő kommentárja bőséges információt nyújt e kérdések részletesebb megismeréséhez. A bizonyítékokon alapuló orvoslással foglalkozó rovatunkban ismét Matos Lajos tanár úr foglalt össze egy fontos kardiológiai tanulmányt, a SENIORS vizsgálatot, mely megerősítette, hogy a béta-blokkolók – konkrétan a nebivolol – a szívelégtelenség kezelésének kötelezően használandó szerei közé tartoznak. A tanulmány azt is igazolta, hogy minél súlyosabb a dekompenzáció, annál hatékonyabban lehet nebivolollal csökkenteni a mortalitást. A kardiovaszkuláris betegségekről szól Halmos Tamás professzor úr és Suba Ilona főorvos kitűnő, tömör összefoglalása is, melyben a metabolikus szindróma kezelését tekintik át, hasznosan egészítve ki az inzulinrezisztenciával foglalkozó, már említett cikkünket.Örömteli hírrel zárom bevezetőmet: az Orvostovábbképző Szemle mostani számába vettünk át először néhány aktuális beszámolót a mindenki által ismert Harrison belgyógyászati tankönyv internetes honlapjáról. E rövid, valóban a legújabb eredményeket ismertető közleményekből most négyet adunk közre, és ezentúl rendszeresen találhatnak majd lapunkban ilyen cikkeket. Örülnék, ha kezdeményezésünk olvasóink megelégedését váltaná ki.