A polymyalgia rheumaticában szenvedők sarilumab és gyors glükokortikoid-csökkentő kezelése mérhető javulást eredményezett a betegek életminőségében.

Az új, jó eredményeket mutató készítmény monoklonális antitesteket tartalmaz, havi adagolású, és 2-es típusú cukorbetegség, valamint obezitás kezelésére szolgál.

 A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.

A satri-cel CAR-T terápia előrehaladott gyomorrákban kétszeresére növelte az egyébként igen rövid progressziómentes túlélést.

PHOENIX —Egy második generációs anti-CD40 ligandum monoklonális antitest, a frexalimab, hosszabb ideig tartó szigorú kontrollt biztosít a sclerosis multiplex (SM) esetében.

A fázis III. CodeBreak 300 klinikai vizsgálatban jó eredményeket mutatott a szotoraszib+panitumumab kombinált terápia KRAS G12C mutáns vastagbélrák kezelésében.

Számos PSMA-alapú nyomjelzőt használnak a prosztatarák diagnosztikai
képalkotására, de hiányzik a több ligandum átfogó összehasonlítása. E vizsgálat
célja az volt, hogy összevesse a fiziológiás csontfelvételt és a PSMAnyomjelző
felvételét az általánosan ajánlott referenciarégiókban három
különböző PSMA-ligandummal, prosztatarákos betegekben.

A törpenövés leggyakoribb formájának jelenlegi terápiás lehetőségeit foglalja össze egy új review.

A CotH sejtfelszíni fehérjét támadja a súlyos gombás fertőzés kezelésére szolgáló antitest.

Az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF) súlyosbodásában komoly szerepet játszanak a légúti fertőzések, ám nem rendelkezünk átfogó adatokkal arról, hogy ki­alakulásuk kockázatát a jelenlegi terápiás módszerek hogyan befolyásolják. Egy friss szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a legtöbb IPF-kezelés nem volt hatással a légúti fertőzés rizikójának alakulására. A placebóhoz képest csak az everolimusz- és a trimetoprim/szulfametoxazol terápia nyo­mán csökkentek szignifikánsan a légúti fertőzések egyes vizsgálatokban, míg az antifibrotikus szerek hatása között nem volt lényeges különbség erre vonatkozóan.