Az akut és sok esetben intenzív fájdalom csillapítása a fájdalomcsillapítási algoritmusok ismeretében a kórkép jellegéhez, a fájdalom nagyságához, a beteg egyéni kockázataihoz igazodó kell, hogy legyen. Számos esetben analgetikum is elégséges, más esetekben a gyulladáscsökkentés is fontos szempont a kórfolyamat jellege alapján. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a nem szteroid gyulladáscsökkentőké (NSAID). Ismert mellékhatások miatt a cél az NSAID dózis és alkalmazás időtartamának a lehető legrövidebbre való csökkentése. A fájdalom nagysága és intenzitása, a kórkép jellege alapján, az egyéni rizikótényezők mérlegelésével adhatók opioidok vagy ezekkel kombinált készítmények. 

A cerebralis paresis (CP) az egyik leggyakoribb gyermekkori motorikus rendszert érintő rendellenesség. A kórképben az izomtónus-elváltozás, az egyensúly és a mozgáskoordináció zavara, továbbá a vázizom-rendszer növekedéssel járó fejlődési problémái együttesen okozzák a mozgási nehézséget, a kóros mozgásfejlődést és a patológiás járásképet. 

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a Parkinson-kór „off” epizódjainak kezelésére szolgáló Inbrija (levodopa) készítményt.

Neurodegeneratív megbetegedések tüneteit mutatták azok az egerek, amelyekbe Parkinson betegek bélbaktériumait juttatták.

Cikkünk segítséget nyújt ahhoz, hogy közérthető információkkal szolgáljunk a várandósok számára.

A temporomandibuláris betegségek (TMD) váz-izomrendszeri és neuromuszkuláris kórképek heterogén csoportját jelöli, incidenciájuk 20 és 40 éves kor között a legnagyobb. Gyakori tünet az állkapocs fájdalma vagy működészavara, a fejfájás, a fül és az arc fájdalma. Az etiológia soktényezős. A kórismézésben a képalkotó vizsgálatok akkor hasznosak, ha záródási rendellenesség vagy ízületen belüli elváltozás gyanítható. Legtöbbször javulást hoznak a nem invazív kezelési módszerek: betegedukáció, kog­nitív viselkedésterápia, gyógyszerek (benzodiazepin, antidepresszívum stb.), fizikoterápia, okklúziós eszközök. Kezelésre nem reagáló esetekben a beteget szájsebészhez kell iránytani.

A szkoliózis leggyakoribb formája, a serdülőkori idiopátiás szkoliózis a kamaszok 2–4%-át érinti. A lányok körében tízszeres a görbület progressziójának kockázata. A szkoliózis szűrése évtizedeken át része volt a serdülők iskolai fizikális vizsgálatá­nak, de a rutinszerű iskolai szűrés haszna kérdéses.

A nyaki radiculopathia során az idegek kompressziója  általában karba sugárzó nyaki fájdalomban vagy zsibbadásban, illetve a nyak és a felső végtag területén jelentkező érzés- és mozgászavarban nyilvánul meg.