Amerikai kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a myomák nagyobb mentális megterhelést rónak a nőkre, mint más krónikus betegségek, például a szívbetegség, cukorbetegség vagy emlőrák.

A nőgyógyászati járóbeteg-ellátásban a leggyakoribb panasz a vérzészavar. Egy családorvosi gyakorlatban végzett populációs szintű brit felmérés szerint 1000 orvos-beteg találkozásból 25 esetben vérzészavar képezi a konzultáció indokát.1 A rákszűrést és a vérképellenőrzést körzeti ápolónő/védőnő is el tudja végezni, a kismedencei ultrahangvizsgálatot radiológiai szolgáltató biztosítja, de a szakorvosi közreműködést igénylő eseteket természetesen nőgyógyászati szakrendelésre utalják. Hazai becslések szerint minden harmadik nő élete során legalább egyszer kér tanácsot menstruációs zavar miatt. A fertilis kor első harmadában funkcionális (hormonális és véralvadási) okok az elsődlegesek, később a myomák, míg a menopausa előtti kb. 10 évben az endometrialis polypusok a leggyakoribbak. Endometrium carcinoma 1% alatt szerepel a bő havi vérzés létrejöttében. Intrauterin, hormont nem tartalmazó fogamzásgátló eszköz >50%-kal növeli a menstruációs vérvesztést. Ez az összefoglaló döntően a vérzékenység okozta menstruációs zavarokkal foglalkozik két okból. Az egyik ok az, hogy az anatómiai és endokrin okok megszüntetése típusos nőgyógyászati feladat, a másik – fontosabb – ok pedig az, hogy a vérzékenység sokkal gyakrabban fordul elő, mint azt a regisztrált haemophiliás betegek számából gondolnánk. A cél, hogy a lehetséges minimumra csökkentsük a fel nem ismert esetek arányát és csökkentsük az inadekvát nőgyógyászati kezelések (pl. ismételt vérzéscsillapító küretek) számát.2 

Ez évi utolsó számunk Hazai Aktualitása a nőgyógyászati laparoszkópia hazai helyzetével foglalkozik. Ennek megírására az egyik legkitűnőbb hazai laparoszkópos nőgyógyászt kértem fel, akinek mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalata feljogosítja őt gyakorlati konklúziók levonására. Különösen behatóan foglalkozik áttekintésében a supracervicalis hysterectomia kérdésével, ami helyesen supracervicalis méhamputáció (amputatio corporis uteri supracervicalis, hysterectomia partialis), hiszen a hysterectomia szó a méh eltávolítását, nem pedig egy méhdarabnak az eltávolítását jelenti. A szerző állásfoglalása egyértelmű és elfogadást érdemel. Sajnos én is meggyőződtem már 2-3 évtizeddel ezelőtt, hogy az amputáció akkor jött divatba, amikor a felnövő nőgyógyásznemzedék egyre kevésbé tudta műtéttechnikailag elvégezni a méh teljes eltávolítását. (Van olyan nagy intézet az országban, ahol sokáig az amputáció volt az egyetlen megoldás.) A szomorú az, hogy ahelyett, hogy a főnökök ragaszkodtak volna a hysterectomia elsajátításához, tudásuk átadásához a szakorvosi képzés során, maguk is egyre inkább ezt a kényelmes megoldást választották (kevésbé veszélyes, gyorsabban elvégezhető, sőt még ideológiát is gyártottak, miszerint a nőnek a házaséletét az amputáció nem rontja szemben a teljes méheltávolítással, amit persze azóta egyetlen mértékadó tanulmány sem bizonyított). Mi még úgy tanultuk, hogy a visszahagyott cervix mind onkológiai, mind infektológiai szempontból egy veszélyes góc (csonkcarcinoma, HPV-fészek). A kérdés legtöbbször úgy merül fel, hogy indikáció esetén elvégezhető-e a vaginalis hysterectomia (egyre  kevesebben tudják elvégezni), ha csak myomá(k)ról van szó, akkor elvégezhető-e a myomaenucleatio (csak kevesen tudják elvégezni), ha viszont indokolt a méheltávolítás pl. rosszindulatú daganat esetén, akkor egyedüli alternatíva (a korai cervixcarcinomás eseteket leszámítva) a méh teljes eltávolítása, tehát a hysterectomia totalis. Ennek a gyakorlatnak a helyességéről több mint öt évtizedes munkásságom során magam is meggyőződtem.

Az Európai Unió vizsgálatot indított annak tisztázására, hogy a Richter Gedeon gyógyszergyár Esmya nevű készítménye vajon károsítja-e a májat.

A myoma elhelyezkedése és a beteg gyermekvállalási tervei

A rádiófrekvenciás abláció két legnagyobb előnye a rövidebb műtéti idő és a gyorsabb felépülés.

A szerzők leírják, miként tájékoztatják betegeiket a vállelakadás ismétlődésének kockázatáról, illetveó az újabb hüvelyi szülésre vonatkozó döntésről.

A nők életének második évtizede végén, a harmadik elején a dysmenorrhoea az iskolai és munkahelyi hiányzások leggyakoribb oka. Ebben a korcsoportban a dysmenorrhoea előfordulási aránya akár a 70%-ot is elérheti, ezen belül az érintettek fele is úgy érezheti, hogy nem képes megfelelni mindennapi feladatainak.¹ A dysmenorrhoea valódi összegzett incidenciájának pontosabb megadása nem könnyű feladat, de a szerzők többsége 50 és 90 százalék közé teszi azon nőbetegek arányát, akik reproduktív éveik alatt legalább egy alkalommal funkciócsökkenést tapasztalnak (azaz normális aktivitásuk vagy tevékenységeik zavart szenvednek).

Egy michigani nő hysterectomián esett át. A műtét utáni patológiai vizsgálat méh-polypust jelzett. A műtét után sipoly alakult ki a húgyhólyag és a hüvely között, mely két sebészeti beavatkozást tett szükségessé, többek között cisztoszkópiát kétoldali stent behelyezéssel, valamint nyitott hasi műtétet a bal ureter visszaszájaztatására.

Ez a rovat olyan eseteket mutat be, amelyek különböző peres ügyekben tárgyalt orvosjogi alapelvekre hívják fel a figyelmet.
Nem szándékozik jogi tanácsokat adni. Az esetek végén a magyar kiadás főszerkesztője tesz észrevételeket.