Egy nemzetközi felmérés azt vizsgálta, hogy az idősebb és a fiatalabb korosztályban hogyan alakult egyes daganattípusok gyakoriságának változása az utóbbi két évtizedben.
Ismét egy pszichiátriai témájú számot tart a kezében (vagy éppen böngészik) az Olvasó. Szándékunk szerint olyan témákat szeretnénk körüljárni, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a nem pszichiáter olvasók számára is. Fontos tudnunk, hogy a pszichiátria változik: nemcsak a terápiák fejlődnek éppen olyan gyorsan, mint a medicina egyéb területein, hanem változik a pszichiátriai epidemiológia is: bizonyos kórformák gyakorisága csökken (ilyen például a klasszikus konverziós zavar), másoké nő, új, korábban ritkább patológiás viselkedésformák válnak egyre gyakoribbá. A helyzet kedvezőtlen, mert a pszichiátriai zavarok száma, népegészségügyi jelentősége és társadalmi terhei egyaránt nőnek a XXI. században, sok kórkép esetén pedig gyakoribbak a súlyosabb lefolyású esetek. Mindez természetesen „átgyűrűzik” a társszakmákba is, ezért is fontos lehet bizonyos pszichiátriai zavarok legalább vázlatos ismerete az általános orvoslásban.
Az Egyesült Királyságban a szakemberek egyre nagyobb bizonyossággal használják az e-cigarettákat a cigarettáról való leszokás támogatásában, és a felhasználói elfogadottságuk is kedvezőbb. A „Swap to Stop” programban csak Angliában több mint 100 000-en szoktak már le sikeresen a cigarettáról az e-cigaretták segítségével.
Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése felveti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.
A nikotinfogyasztásra szolgáló új eszközök megítélése világszerte változó. Egyre több ország dönt azonban úgy, hogy az éghető cigaretta füstmentes alternatíváit a relatív ártalomcsökkentés érdekében és a leszokástámogatás részeként is beveti. Ben Youdan Új-Zéland tapasztalatairól és az ország közelmúltban történt „pálfordulásáról”, Dorothy K. Hatsukami pedig a nikotintartalom szabályozásának népegészségügyi lehetőségeiről beszélt a hagyományos cigaretta és füstmentes alternatívák vonatkozásában. A szemlézett előadások a 2025. évi US E-Cigarette Summit konferencián hangzottak el.
A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és módszereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.
Az elhízás napjaink egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémája, amely világszerte és Magyarországon is egyre nagyobb terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. Krónikus, progresszív betegségként számos súlyos társbetegség – mint a 2-es típusú cukorbetegség, kardiovaszkuláris elváltozások, metabolikus szindróma és bizonyos daganattípusok – kialakulásában játszik kulcsszerepet. Az obezitás komplexitása multidiszciplináris megközelítést igényel mind a diagnosztika, mind a terápia terén.
A házas férfiak és nők esetében felnőttkorban nagyobb a túlsúly és az elhízás kockázata, bár a házasságban élés csak a férfiaknál jár együtt az elhízással.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.